Finn település van Magyarország közepén, nem fogod kitalálni a nevét

Magyarországon járunk, de nem magyarul beszélnek. Nem is németül. Finnül. Meglátsz egy finn-magyar utcatáblát és elkezdesz gyanakodni. Mi folyik itt? Geresdlak, Baranya megye, Geresdi-dombság. Hétszázötven lakos, ebből körülbelül százötven finn. Igen, jól olvastad. Minden ötödik ember itt északról érkezett és nem csak nyaralni jött. Maradtak. Mert rájöttek valamire, amit mi, magyarok talán el is felejtettünk: itt lassabban öregszünk.

Amikor egy újságíró beleszeret egy dombba

Huszonhárom éve Mauri Vänskä, finn újságíró és egykori parlamenti képviselő véletlenül rátalált Geresdlakra. Első látásra tudta: ez az. Vett egy házat, hazament Finnországba és nem tudott abbahagyni a mesélést. Milyen jó volt ott. Milyen szép a táj. Milyen kedvesek az emberek. Pár év múlva Sisko Saarista zenetanárnő és férje, Pekka Staven orvos is követte. Pekka azt mondja, azonnal érezte: megtalálta a paradicsomot. De miért? Mi van ebben a faluban, ami egy finn orvost meggyőz arról, hogy itt jobb az élet, mint otthon?

"Finnországban túlságosan fejlett minden" - magyarázza Pekka. "Itt még hallani a kakas kukorékol. Természetközeliség. Ez az, ami hiányzik onnan."

Ma már harminc finn családnak van háza Geresdlakon. Télen néhányan visszamennek, mert hiányzik a hó, nyáron mások, mert a kánikula elviselhetetlen. De öt-hat család állandó lakos és egyre többen gondolkodnak azon, hogy végleg itt maradnak.

"Itt lassabban öregszünk, mint Finnországban. Hosszabb a nyár, tovább tudunk dolgozni a kertben, a szőlőben, a munka pedig fiatalon és egészségesen tart" - mondja Pekka.

Szauna, szőlő, gőzgombóc

A finnek nem építenek új házakat. Megveszik a régi sváb parasztházakat, felújítják őket és az első dolguk mindig ugyanaz: a pajtát szaunává alakíttatják. Geresdlakon már olyan asztalos is van, aki szaunaépítésre specializálódott. De a szauna csak a kezdet. A finnek pincéket, szőlőket vesznek, művelik őket, tisztelik az örökséget. Dr. Habjánecz Tibor polgármester szerint ők mentik meg a helyi szőlőt, mert a magyar tulajdonosok gyakran kivágják a tőkéket és medencét ásatnak a helyükre. Sisko és Pekka ma már a saját borukat isszák. Finnországban nincs szőlő, túl északi az ország, ezért ez számukra különleges élmény.

Beilleszkedtek a falu életébe is

Részt vesznek a levendulaszüreten, a szőlőszüreten, a disznóvágásokon és minden szeptemberben ott vannak a Gőzgombóc fesztiválon, ahol hat-hétezer ember tolong a hétszázötven fős település utcáin. Sisko már a töltött káposztát is szereti, bár a rozskenyeret még mindig maga süti, hogy olyan legyen, mint otthon.

Érdekes, hogy korábban Finnországból hozták a kávét, ma már innen viszik oda.

Megszokták az erősebb magyar aromákat. A polgármester finn nyelvtanfolyamot szervezett, tízen elvégezték, a könyvtárban háromszáz finn könyv várja az olvasókat és a finn parlament elnöke sószobát adott az óvodának. Geresdlak bokréta a finn kalapon és a polgármester megkapta Finnország egyik legmagasabb kitüntetését, a Finn Oroszlán Lovagrend érdemrendjét. Mert ez nem csak egy furcsa történet egy baranyai faluról. Ez arról szól, hogy néha a paradicsom nem ott van, ahol születtél, hanem ott, ahol a kakasok még kukorékolnak.

Itt pedig egy riportfilm tekinthető meg a híres gőzgombóc fesztiválról: