A pasim lehetetlenül megalázó helyzetbe hozott egy menő étteremben, a pincér szólt rá, hogy fejezze már be

Mesi és párja az egy éves évfordulójukat ünnepelték egy olyan helyen, amit a lány már régóta szeretett volna megnézni. Az este egész végig feszült hangulatban telt, míg végül a férfiből kibukott mi zavarja. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok Kedveseim! Félig ventillálós, félig elmélkedős levél következik, ami egy nagyon régi társadalmi kérdést boncolgat, ami azt hittem, engem nem fog érinteni, legalábbis nem így, ebben a formában, ahogyan kibukott. A párom és én egy éve vagyunk együtt és eddig úgy tűnt, hogy mindenben remekül megértjük egymást. Időnként voltak kis odaszúrásai, próbált rávenni, hogy keressek másodállást, de ezt valahogy mindig úgy forgatta, hogy az én érdekem és így nem is tűnt fel semmi. Én ötvösként dolgozom és egy saját kis márka beindításán dolgozom évek óta és bár nem sok pénzt keresek vele, már vannak megrendeléseim, aminek nagyon örülök,

Egy étteremben bukott ki több hónapnyi elfojtott sértettség.

Közeledett az évfordulónk, én pedig kinéztem egy csodálatos éttermet, ahová nagyon régóta vágytam. Nem a legolcsóbb, de szerintem egy ilyen alkalomnál nem arra kell menni, hogy minél kevesebb pénzből jöjjön ki. A párom jól menő pénzügyi szakember, szerencsére sohasem volt anyagi nehézségünk és tudom meddig nyújtózkodhatok, egy ilyen vacsorát ő könnyedén kifizet.

Nem mintha én nem adnék bele a háztartásba, csak hát jelenleg még nincs annyi bevételem és nem hiányzik pénz a háztartásunkból, sosem volt ebből feszültség, hogy ki mit fizet.

Úgy tűnt neki is van kedve a programhoz, viszont amikor odaértünk, akkor már elkezdett furcsán viselkedni. Rosszkedvű volt, morgolódott, a rendelésnél pedig látványosan forgatta a szemét. Én próbáltam jól érezni magam, de nem tudtam figyelme kívül hagyni a műsorozását. Erélyesebben rászóltam, hogy vagy mondja el mi van, vagy fejezze be, mert így tönkreteszi az egész estét.

A kellemetlen jelenet szó szerint a semmiből érkezett.

Rám nézett, majd dühösen elkezdte a mondandóját. Azt mondta, hogy nem bírja elviselni, ahogy rajta élősködök, hogy semmiből nem vagyok hajlandó kivenni a részem, hogy anyagilag minden teher az ő vállát nyomja és nem vagyok hajlandó egy kicsit dolgozni azért, hogy neki kevesebb baja legyen és jobban élhessünk. Elmondta, hogy ő is vágyna saját vállalkozásra, de mindig csak az én álmaimmal foglalkozunk és egyébként is:

Szeretné, ha néha én hoznám el őt vacsorázni, ha kifizetnék egy mozit, vagy egy kirándulást, mert elege van belőle, hogy ő egy mellettem sétáló pénztárca lett ebben az egy évben.

A pincér szakította félbe, már az egész étterem minket nézett.

Szemmel láthatóan volt benne még szufla és folytatta volna, ám ekkor az egyik pincér odalépett hozzánk és udvariasan odasúgta, hogy fejezzük ezt be, mert az összes vendéget nagyon kellemetlen helyzetbe hozzuk. Ekkor kapott észhez, elnézést kért, majd elkérte a számlát. Megkért, hogy egy pár napig aludjak máshol és gondoljam át, amiket mondott. Ennek már egy hete és nem keresett. Fogalmam sincs mihez kezdjek. Egyrészt egyedül nem tudok megélni és akkor haza kell költöznöm a szüleimhez, most egyelőre egy barátomnál húzom meg magam. De én úgy gondolom, hogy aki jobban áll, annak egy párkapcsolatban nem eshet nehezére segíteni a párjának. Nyilván ha befut az üzletem, én is többet tudok vállalni. Addig ez így szerintem hiszti a részéről.