Undorító dolgot tett velem az anyósom, évekig kellett orvoshoz járnom miatta

Ildikó és férje már 8 éve alkotnak egy párt, ebből azonban néhány év maga volt a pokol a férfi anyja miatt. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Kedves Olvasók! Köszönöm, hogy elolvassátok a történetemet, ami igazából arról szól, hogy az emberi gonoszság mennyire végtelen. A férjem édesanyja és én az elején egészen jó viszonyt ápoltunk. Kedves volt velem, befogadott, gyakran csináltunk közös programokat, úgy tűnt, hogy minden sztereotípia, amit a fiús édesanyákról mondanak, az engem elkerül.

Aztán volt egy nagy beszélgetés az anyóssal, ahol minden megváltozott, ám ekkor én ezt még nem is sejtettem.

A férjem és én nagyon sokat beszéltük a gyerekekről és végül a tudatos gyermektelenség mellett döntöttünk, egyikünk sem szeretett volna szülő lenni és úgy döntöttük, hogy ezt a témát el is engedjük. Aztán egyik alkalommal amikor a kedves mama nálunk volt, szóba hozta az unoka kérdést. Nem tolakodóan, nem agresszíven és ekkor összenéztünk a férjemmel.

Vettünk egy nagy levegőt és együtt elmondtuk neki, hogy mi úgy döntöttünk, hogy nem lesz gyerek, így egyértelmű, hogy unoka sem. Néhány pillanatig láttam a döbbenetet az arcán, de aztán teljesen normális hangnemben feltett néhány odaillő, illedelmes kérdést.

Melyikünk döntött így? Biztos-e ez? Van-e ennek oka? Ő tudna-e valamit segíteni? Ezekre természetesen feleltünk és azt hittük, hogy a dolog ezzel le van tudva, főleg mert soha többet nem kérdezett rá és nem itt tett célzásokat.

Ezután nem sokkal meséltem egy családi összejövetelen, amikor nem kértem a köretből, hogy szeretnék életmódot váltani. Nagyon megértőek és támogatóak voltak, az anyóssal az élen.

A sikertelen fogyás, rengeteg küzdelem és az ajtónkon kopogó testképzavar.

Nagy elánnal vetettem bele magam a dologba és úgy éreztem jól is haladok. Odafigyeltem az étkezésre, jó éreztem magam a bőrömben, de valami agyon furcsa dolog történt: az összes ruhám kicsi lett rám. Az elején értetlenkedtem, de aztán nagyon hamar felváltotta ezt a kétségbeesés. A mérleg is azt mutatta, hogy híztam, egy idő után pedig a kedvenc darabjaimba sem fértem bele. Nem értettem mi történik, elmentem kivizsgálásokra és a legrosszabb az volt, hogy a férjem nem akart nekem hinni.

Ő azt mondta csodás vagyok, szépen formálódok, tartsak ki, de a számok mást mutattak. A korábbi életvidám énemet felváltotta egy depressziós valaki, akire rá sem ismertem és már a házasságom is komoly veszélybe került.

Diéta helyett mentális betegség: pszichiáter segítségét kellett igénybe vennem.

Egy idő után beláttam, hogy segítségre szorulok és a férjem támogatásával felkerestem egy pszichiátert. Mivel az állapotom több alkalom után sem javult, így gyógyszert írt fel nekem, ettől azonban hatalmas étvágyam lett. Teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. Aznap vásároltam néhány nagyobb méretű ruhát, amik a boltban még tökéletesen álltak. Egyik éjszaka nem bírtam aludni (ez is a gyógyszer egyik mellékhatása volt) és kimentem a konyhába egy pohár teát meginni. Az anyósom ült a földszinten (egy több generációs házban élünk együtt) és valamivel nagyon foglakozott. Nem tudom miért, de rossz előérzet hasított belém. Közelebb osontam és ekkor láttam meg: a vadonatúj ruháim derakából éppen bevesz, pont annyit, hogy az holnapra már szorítson.

Elöntött a méreg: felüvöltöttem, amire a férjem is azonnal leszaladt. Rajtakaptuk, nem tudta kimagyarázni. Gyorsan megnéztük a mérleget, azt is manipulálta. Több év terápia, gyógyszer és önsanyargatás. Megkérdeztem, hogy miért, mire a megbánás minden nyoma nélkül azt mondta nekem:

Elvetted tőlem, amire a legjobban vágytam. Egy unokát. Nem érdemled meg a boldogságot.

Ledöbbenve hallgattuk és ekkor láttuk meg, hogy a gonosznak hányféle arca lehet. Azonal elköltöztünk, a ház ránk eső részéért pedig azóta pereskedünk. A pszichiáter segítségét még mindig igénybe vesszük, de már a férjem jár hozzá. Nem tudja feldolgozni, amit az anyja velünk tett.