Vállalhatatlan jelenet egy borsodi iskolában, a tanár a mobiltelefon leadásakor szégyenítette meg a diákot az egész osztály előtt

Ismét egy édesanya írt nekünk levelet a tanévkezdés nehézségeiről, ám ez az amúgy sem egyszerű időszak a gyermekének az eddigi legszörnyűbb ősz volt. Levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Olvasók! Mélységesen fel vagyok háborodva. Akinek van iskolás korú gyermeke, az hallott erről az egész mobiltelefon mizériáról. Fel voltunk rá készülve, nem ért váratlanul az első nap. Én arra nevelem a gyerekeimet, hogy ne játszák ki a szabályokat, így eszünkbe sem jutott az, hogy egy póttelefont adjak nekik, megmondtam, hogy kövessék szépen a tanáraik utasításait.

Az iskolában minden úgy történt, ahogyan azt a hírekben lehetett hallani. Szépen sorokban álltak a diákok, hogy leadják a készülékeiket. Amikor az én fiam került sorra és odaadta a mobiltelefonját, akkor azonban valami olyan történt, amire nem lehetett őket felkészíteni.

A tanár megaláló viselkedésére nincsenek szavak.

A fiam nem tudta szó szerint elmesélni, hogy mi történt, így a pontos párbeszédet sajnos nem tudom megosztani Önökkel, de a lényeg egyértelmű. Először felszólította a fiamat, hogy ne szórakozzon, ő pedig nem értette, hogy mégis mire mondja ezt a tanár.

Udvariasan válaszolt, hogy nem érti miről van szó, ekkor pedig már jobban felcsattant a tanár és folytatta a fiam vegzálását.

Idefigyelj, ez egy iskola, a mobiltelefon leadása pedig kötelező.

A fiam még mindig értetlenül, de tisztelettudóan beszélt a tanárral, jelezte, hogy itt a készülék, szeretné leadni. Ekkor pedig kiderült, hogy mi volt a baja. Magából kikelve kezdte el magyarázni a fiamnak, hogy mennyire nézi őt hülyének, meg hogy majd elhiszi, hogy egy ilyen ócskavas a mobiltelefonja. A fiam megszégyenülve próbálta elmagyarázni, hogy már pedig ez a helyzet, ez a telefonja, nincs nála másik készülék.

Mivel közeledett a becsengetés időpontja a tanár végül eleresztette. Egész nap csendben és szótlanul ült. Amikor hazajött, nekem sem akarta elmondani, hogy mi történt, de addig kérdezgettem, mivel láttam, hogy nyomasztja valami, amíg elsírta magát és elmesélte. Soha nem éreztem még magam ennyire tehetetlennek. Úgy éreztem megbuktam anyaként. Nincs sok pénzünk, de igyekszünk mindent megvenni a gyerekeknek.

Igen, egy régi készüléket hordott magával a fiam. Ezt tudtuk neki megvenni. Hogy lehet egy tanár ennyire érzéketlen? Ennyire nem előrelátó? El sem tudja képzelni, hogy nem minden családnak van pénze a legújabb csúcstelefonra?

Szerencsére az osztálytársai nem kezdték el gúnyolni, nem lett komolyabb ügy a dologból. Szeretnék a héten belátogatni és megbeszélni ezt az egészet, mert azt akarom, hogy felelősségre vonják a tanárt. De egyszerűen van bennem egy szégyenérzet, félek, hogy engem is le fog majd nézni. Én csak azt szeretném, hogy ez többet senkivel ne fordulhasson elő és ha látnak egy jó pár éves telefont, akkor ne vádolják meg csalással a gyerekeket.