A lány akivel randiztam egy nap nagy bejelentést tett: szörnyen megalázó dolgot kért, tépelődök mit válaszoljak

Ágoston egy koncerten megismerkedett álmai nőjével. A találkozásukat néhány randi követte, amikor a lány egy vallomással állt elő, ami mindent megváltoztatott. Most az ő történetét olvashatjátok:

Egészen el vagyok keseredve és rengeteg érzés váltakozik bennem: undor, kíváncsiság, harag, szomorúság, de valahol a józan eszem tudja, hogy ki kellene lépnem ebből a szörnyű helyzetből. Megismertem egy lányt, hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, aznap este még csókolóztunk is, másnap rengeteg üzenetet váltottunk, azt hittem, hogy minden remekül halad az útján.

Az egyik napra, mikor randevút beszéltünk meg én úgy voltam vele, hogy felteszem neki a nagy kérdést, hogy szeretne-e a barátnőm lenni. A torkomban dobogott a szívem amikor rászántam magam, de csak sikerült kinyögnöm.

[[cikk1]]

A választottam ekkor felsóhajtott és azt mondta, hogy ő is beszélni akart velem valamiről. Bevallotta, hogy egy másik fiúval is ismerkedik, akivel hasonlóan haladnak a dolgok és nem tud dönteni a két férfi között. Azt találta ki, hogy amolyan nyílt versenyt hirdet, amelyben bebizonyíthatjuk, hogy kinek fontosabb az, hogy vele legyen és ő lenne az amolyan "főnyereménye" a versenynek. Elmondta, hogy nagyon szimpatikus vagyok neki, de a másik srácban is rengeteg jó dolog van, szóval hagyja, hogy átgondoljam a dolgot és majd válaszoljak. Megpuszilt, felállt, majd elment.

[[cikk2]]

Én pedig ott maradtam a zakatoló szívemmel és a szörnyű gondolataimmal. Hogyan történhet ilyen? Hogy kérhet ilyet az a tüneményes, kedves lány, akinek még reggel oda akartam adni a szívemet? Aztán egészen másféle dolgok futottak át az agyamon. Hogy talán megnyerhetném ezt az egészet... talán ha kitartok egy kis ideig akkor engem választ majd és ezt az egész szörnyűséget magunk mögött hagyjuk. De ilyen áron? Kell nekem ilyen áron egy nő, aki a bolondját járatja velem? Az a baj, hogy piszkosul beleestem. És komolyan gondolom vele.

[[cikk3]]

3 napja közölte velem ezt a dolgot, azóta pedig nem kerestem és félek, hogy kifutok az időből, hogy igent mond a másik férfinak, akit látatlanban is szívből gyűlölök. Miért nem állt félre, miért nem mondta, hogy legyen velem? De hát... nem hibáztathatom, én sem tettem. Valószínűleg ez a bájos boszorka mindkettőnket megbabonázott. Félek, hogyha sokáig húzom az időt, akkor soha többet nem lehet nála esélyem. Megölnek ezen a gondolatok, de valahol a büszkeségem sem engedi, hogy azt tegyem, amit szeretnék. Mégis csak, mennyire lenne ez férfias? Vagy esetleg ez amolyan lovagias dolog lenne, hogy kitartok a szeretett nőért? Mit tegyek? Úgy érzem megbolondulok.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.