A magyar huszárság szent grálját találták meg, átírja a történelmünket Szebenyi István felfedezése

Szebenyi István civilként kutatja a magyarság történelmét egy szervezet keretein belül körülbelül 25 éve. Az egyik olyan kort vették górcső alá társaival, amelyről szinte semmit se tudunk biztosan, most azonban nagyon sok kérdésre választ kaphatunk. 

A magyar huszárság a fő fókusz

A magyarországi hadszíntereket kutatja a szervezet, különösen a Vértest, hiszen ott két és fél hónapon keresztül állt a front a második világháborúban.

"Itt a huszárok megvettétek a lábukat és nagyon hősiesen, az utolsó vérükig küzdöttek."

-kezdte a promotions.hu-nak Szebenyi István.

A hadszíntérkutató szerint nagyon fontos időszak az, amit ők feltárnak, hiszen a huszárságról rengeteg embernek más korszak jut eszébe.

"Ez a második világháborús időszak. Kevesen tudják, hogy akkor is léteztek huszárok, tehát nemcsak a 48-as pörge bajszú, huszárcsákós huszárok léteztek a magyar történelemben, hanem a huszárság évszázados hagyományát követve a Horthy-korszakban is állított fel egy hadosztályt."

Ez a huszárosztag több helyszínen is harcolt, a háború vége felé pedig a Vértesben.

"Ahol két és fél hónapon keresztül meg tudták állítani az előre törő Vöröshadsereget."

Azonban hiába vívtak rengeteg csatát, nagyon kevés a mai tudásunk róluk, a működésükről.

Történelmi leletek és megoldott bűnügyek

Szebenyi István és csapata az évek alatt rengeteg érdekes, történelmileg fontos tárgyat talált, viszont akadtak olyanok is, amelyekkel bűnügyeket oldottak meg.

"Az egyik ilyen a móri mészárlásnak a fegyverei."

A férfi a Tarján melletti erdőben találta meg a fegyvereket egy fémkereső segítségével, amelyek végül elvezették a hatóságokat a valódi elkövetőkhöz. A nyomravezetődíjat azonban nem kapta meg, így évekig pereskedett.

Ebben a videóban erről a történetről mesél Szebenyi István.

Megváltoztathatja a történelmet a felfedezése?

Tavaly májusban olyan iratokat talált meg a hadszíntérkutató és barátja Ausztriában, amelyek teljesen új aspektusba helyezhetik a magyar huszárság második világháborús tetteit, illetve a létezésüket. Eddig nagyon keveset tudtunk róluk, most azonban előkerültek a hadosztály napijelentése 1941-től egészen 1945 májusáig. Egy elásott faládában leltek rá a magyar történelem egy darabjára, de nem nyitották ki azt, ugyanis úgy fogalmazott Szebenyi, hogy tisztelték a tárgyat és nem akarták tönkre tenni.

"Ez 80 éve földben lévő anyag, ennek akár a megérintése vagy lapozgatása is eredményezhette volna azt, hogy tönkre tesszük. Ezért mi a ládát ki sem nyitottuk."

A ládát a megtalálás helyéről elvitték a bécsi levéltárba, ahol különböző eljárásokat hajtottak a dokumentumokon végre, hogy kiderüljön, mi is van benne pontosan.

"Lefagyasztották, mert félő volt, hogy levegőt kap és elkezd penészedni a nedves papír. Majd ezt követően ultrahangos eljárással felmelegítették is kiszárították."

Ezt az anyagot eddig senki sem láthatta, csak azok az osztrák kutatók, akik dolgoztak vele. 

"Annyit tudok, hogy a közepe tájáról szedtek ki oldalt, tehát megbontották, amelyben egy 1944-es, keleti fronton történt balesetnek a baleseti jegyzőkönyve volt olvasható magyarul. Egy hadosztály parancsnokhelyettese aknára futott, a parancsnoki gépjárművel, Makay István alezredes. 16-17 méter repült és ott szörnyet halt. Ennek a balesetnek a leírását tartalmazza a jelentés."

Miután látták Ausztriában, hogy nem az ő történelmük egyik darabja került elő, onnantól a ládát talált tárgyként kezelték és visszaküldték abba az osztrák városba, ahol megtalálták. Így kerülhet vissza a hadszíntérkutatóhoz, rajta keresztül pedig Magyarországra.

"Nem jelentkezett értelemszerűen senki érte, mivel a Magyar Királyi Honvédség 1945 után megszűnt, ezért innentől a jogszabályok szerint a becsületes megtalálónak kell kiadni, aki jelen esetben én vagyok, tehát én fogom hazahozni."

A kincseket rejtő iratanyag 81 év után tér haza. Az kérdéses, hogy pontosan milyen információkat tartalmaznak a jelentések, azonban a kutatók abban biztosak, hogy titkokat fognak találni. Már csak abból kiindulva is, hogy eddig megsemmisülteknek hitték az anyagot.

"A huszárhadosztály bár úgy tűnik, hogy mindent dokumentált, de egyetlen egy jelentést sem küldtek fel a működésük során. Tehát ezért nincs a levéltárban semmi. 80 évig abban a tudatban éltünk, hogy odavesztek ezek anyagok, nincsenek meg."

A kiemelt oldal azt bizonyítja, hogy a huszárhadosztály minden egyes napját naplózta az írnok, így a működésüket is megismerhetjük majd, amelyről eddig csak hiányos információk voltak.

"Olyan adatok is benne lehetnek, hogy ki, hol esett el, ki, hol tűnt el, ki, hol sebesült meg. Tehát magyar családok 81 év után most fognak azzal szembesülni, hogy mi történt az elveszett édesapával vagy nagypapával."

Tigrisek között volt a huszárok történelme

Szebenyi István nem a véletlennek köszönheti, hogy megtalálták ezeket a különleges iratokat. Néhai Wittner Mária segítségével került kapcsolatba Csorba-Simon Máriával. A nő édesapja magas pozíciót töltött be a huszárhadosztályban, akit kivégeztek a háború végén. 20 évvel a második világháború után azonban Mária kapott egy levelet, ezt mutatta meg Szebenyinek.

"A néhai huszár ebben leírja, hogy harmadmagával a huszárhadosztály féltve őrzött, teljes iratanyagát elásták Ausztriában egy főúri kastélyban. Leírja a levélben, hogy gyönyörű freskókkal díszített a kastély mennyezete és hogy a kastélyparkban dámvadak vannak."

A levélben az nem szerepelt, hogy pontosan melyik kastélyról van szó, csak annyit írt benne a huszár, hogy egy fától nagyjából hány méterre ásták el a ládát. 

"Amikor a kezembe került a levél, akkor teljesen felvillanyozódtam, mert azonnal láttam, hogy hát itt van az a bizonyos iratanyag, amit mindenki elveszettnek vél, akkor ez nem semmisült meg, hanem létezhet, csak meg kell találni."

Innentől nagyon komoly kutatás vette kezdetét. Huszár visszaemlékezéseket kezdett tanulmányozni Szebenyi, melyek teljesen egy irányba mutattak.

"Amikor már a harmadik, negyedikben olvastam, hogy az utolsó parancsnokság a fegyverletétel előtt Salaberg volt, akkor már nem volt semmi kétségem, hogy megvan a kastély."

A kastélyban a mai napig él egy bárónő, így a tulajdonostól is kellett engedélyt kérni a kutatásra, illetve a kastélyparkban azóta állatkert üzemel, így velük is egyeztetni kellett az ásatás előtt.

"Tigris, oroszlán, párduc, tehát tele van egzotikus állatokkal a park."

Az engedélyek beszerzése után pedig neki is láthattak a munkának. 

"Nekünk egy fél napnak tűnt, de mindössze fél óra leforgása alatt megtaláltuk. A huszárság történetét mindenképpen át fogja írni az iratanyag, mert nagyon kevés hiteles információ áll rendelkezésre róluk."

A láda megtalálásáról készült videót itt lehet megnézni:

Ezek az iratok korszakalkotóak lehetnek a magyar történelemben, hiszen naplójegyzetek.

"Mindent naplóztak, hogy aznap hol jártak, hogy mennyi javadalmazása volt mondjuk a legénységnek. Vagy mennyi lőszerutánpótlásuk volt vagy nem volt. Ebben mindent leírtak, a legfontosabb, ami engem ebben motivál, hogy számos család elesettjéről tudhatunk meg információkat."

"A huszárság szent grálját hozzuk haza"

Péntek délután kapja vissza Szebenyi István és 2 kísérője az iratokat Haag városától, így 81 esztendő eltelte után ismét magyar földjére érkezhet. A hadszíntérkutató úgy fogalmazott, hogy a huszárság szent grálját találták meg. Az viszont kérdéses, hogy menthetőek lesznek a dokumentumok utókor számára.

"Az valószínű, hogy nincs jó állapotban, tehát 80 évig föld alatt volt, ezért ott kapott nedvességet, ezt restaurálni kell. Egyeztettem a minisztériummal, ahova a jövő hét folyamán fogom felszállítmányozni a ládát és elkezdődhet ennek a restaurálása. Már találtak rá nagyon jó papírrestaurátort."

Az iratanyagot eddig csak Bécsben látták teljes valójában, hiszen ott nyúltak hozzá. Szebenyi azonban reménykedik benne, hogy péntek lesz az a nap, amikor ő maga is jobban szemügyre veheti a láda tartalmát.

"Ez kötegelt papír, akár több ezer oldal is lehet, dossziékba fűzve. Ha szerencsém van, akkor péntek délután a polgármester úr kinyitja nekem a ládát és beletekinthetek első magyarként ebbe a ládába, ami hátborzongató érzés még nekem is. Ott voltunk a lábunk előtt, amikor kiástuk és nem nézhettem bele, gondolj bele, hogy mekkora kíváncsiság van bennem ma." 

Péntek délután veszik át Haag város polgármesterétől a ládát, amellyel Szombathelyre mennek először, ahol Dr. Székely János fogadja és áldja meg a ládát.