Volt egy második Trianon is a 20. században, újabb történelmi területeket csatoltak el Magyarországtól

A Kárpát-medence történelme

A Kárpát-medence történelme évszázadokon át a birodalmi érdekek metszéspontjában formálódott, így benne a magyarság sorsa ritkán alakult békés, kiegyensúlyozott mederben.

A 20. század azonban valahogy még a korábbi korszakokhoz képest is rendkívüli fordulatokat hozott. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés nem csupán területek elvesztését jelentette, hanem egy ezer éves történelmi, gazdasági és társadalmi rendszer szétszakítását is.

A szerződés után alig telt el két évtized, Európa ismét lángba borult: a második világháború újabb emberveszteséget, pusztítást és politikai kiszolgáltatottságot hozott Magyarország számára.

Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés sokak szemében nem lezárta, hanem megismételte Trianon traumáját - az országban nem kevesen hivatkoztak rá "második Trianon"-ként.

A párizsi béke

A párizsi döntés megerősítette a trianoni határokat, sőt, egyes területeken további veszteségeket is jelentett. Magyarország jelentős jóvátételi kötelezettséget kapott, haderejét drasztikusan korlátozták, miközben a szovjet csapatok jelenléte hosszú időre meghatározta az ország mozgásterét.

A béketárgyalások légkörét és a magyar delegáció mozgásterét sok kortárs és utólagos értékelés is élesen bírálta.

A korszak politikai vitáiban felmerült a trianoni néprajzi tévedések korrekciójának igénye, ám ezek a törekvések komoly ellenállásba ütköztek. A békeszerződés nem rendezte átfogóan az elcsatolt magyar közösségek helyzetét, és számos kérdés - állampolgárság, vagyonvesztés, lakosságcsere - hosszú évtizedekre rendezetlen maradt.

A következmények

A második világháború emberveszteségei arányaiban is súlyosak voltak, a frontokon, hadifogságban, deportálások és megtorlások során százezrek, sőt milliók élete tört derékba- a békeszerződés szövegén túl ezek a veszteségek is hozzátartoznak a korszak megítéléséhez.

1947. február 10-én, a szerződés aláírásának estéjén Mindszenty József imára hívta a főváros lakóit - a jelenet sokak számára a nemzeti gyász szimbólumává vált.

A párizsi béke lényegében visszaállította a trianoni határokat, sőt, három, többségében magyarok lakta települést - Dunacsúnyt, Horvátjárfalut és Oroszvárt - is Csehszlovákiához csatolt. A területi kérdés mellett súlyos gazdasági terheket is rótt az országra.

Pénzbeli jóvátételek

Magyarországot összesen 300 millió amerikai dollár jóvátétel megfizetésére kötelezték: 200 millió dollárt a Szovjetuniónak, 100 milliót pedig Csehszlovákiának és Jugoszláviának - ez az akkori, háborúban romba dőlt gazdaság számára rendkívüli megterhelést jelentett.

A hadsereg létszámát 65-70 ezer fő körül maximalizálták, beleértve a határőrséget és a folyami erőket is, ami jelentősen korlátozta az ország önvédelmi képességét.

Miközben a nyugati szövetséges csapatok kivonultak, a Szovjetunió csapatainak magyarországi állomásoztatását engedélyezték, ami évtizedekre meghatározta az ország politikai mozgásterét, mindez pedig tovább erősítette azt az érzést, hogy a béke inkább kényszerű diktátum volt, mint kölcsönös megegyezés.

A Magyarok Világszövetségének írása a párizsi béke körülményeiről: