Magyar néven emlegetik a világ legnagyobb csalását tökélyre fejlesztő szélhámost

Mindenki álma, hogy munka nélkül, kvázi a semmiből gazdagodjon meg, ám a legtöbben nagyon is jól tudják, hogy ez legális keretek között nem megvalósítható. Néhányan azonban ezzel nem foglalkozva piszkos trükkökkel, mások naivitását kihasználva próbálnak mesés vagyonra szert tenni.

A piramisjátékok hasonló elven alapulnak, azzal a kivétellel, hogy az első belépőknél valóban úgy tűnik, hogy a módszer működőképes, és a korai beszállók eleinte tényleg jól járhatnak, a később felbuzdulók viszont mindenüket elveszítik.

A légvárat építő szélhámosok közül a leghíresebb talán Charles Ponzi, vagy ahogy az alábbi videóban is emlegetik, Ponzi Károly volt, akinek már a neve is átverés, hiszen nem voltak magyar felmenői. Valójában Olaszországból származik, és alig 20 éves volt, amikor az Egyesült Államokba emigrált, itt vette fel a Charles nevet, ami jobban hangzott arrafelé, mint a Carlo.

Ponzi lényegében üres zsebekkel érkezett az USA-ba, már a pincérmunkájából is lopás miatt zavarták el, majd Montrealba került, ahol egészen a bankigazgatói pozícióig küzdötte fel magát, és eldöntötte, hogy a pénzintézet kétes ügyleteit a maga javára fordítja.

Nem ő volt ugyan az első, aki „feltalálta” a piramisjátékot, mégis Ponzi nevéhez kötik azt a sémát, amivel végül aztán rengeteg embert átvert. Előtte ugyan még megjárta a börtönt is, végül összejött az áhított kitörés. Sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy céget alapítson, és hirdetéseket adott fel, melyben a befektetőinek mesés megtérülést ajánlott alig másfél hónap alatt. A korai befektetők látván az eredményeket, nem vették ki a pénzüket, így egy ideig még az újakat is ki tudta fizetni, ami odáig vezetett, hogy tömegek szálltak be a kihagyhatatlannak tűnő bizniszbe, kockára téve az összes vagyonukat.

Tökélyre fejlesztett taktika

Ez odáig vezetett, hogy Ponzi napi negyedmillió dollárt zsebelt be, a csalássorozat csúcsán pedig tízmillió dolláros vagyon felett rendelkezett. Végül azonban a sajtó leleplezte a „délibáb” bizniszt, a befektetők a pénzüket követelték, és bár több millió dollárt végül szétosztott az elégedetlenkedők között, tudta, hogy ez nem lesz elég. A rendszer pedig ezen a ponton összeomlott.

Ponzi csődje ezreket rántott magával, bankok buktak bele, és végül ő maga is. A következő éveket börtönben töltötte, amikor épp szabad volt, újabb csalásokat követett el. Végül 1934-ben hazájába deportálták, a nyomorból Brazíliába menekült, ahol végre tisztes munkákkal is megpróbálkozott, de ekkor már késő volt. Felesége elhagyta, betegsége eluralkodott rajta, végül Rióban halt meg nincstelenül és magányosan. A neve azonban fennmaradt, és a pénzügyi csalás szinonimájává vált.