Lapozgatni kezdtem a vécében lévő újságokat, mikor az ölembe hullott valami: azonnal tudtam, hogy a férjem megcsal

Lea és férje már négy éve házasok. A férfi fotósként dolgozik, ám a feleségben eddig egy pillanatig sem merült fel az, hogy a férje bármelyik nőre esetleg ÚGY nézne. Egyik nap aztán miközben a mosdóban tevékenykedett, egy igen csak kellemetlen dolog pottyant az ölébe. Most az ő történetét olvashatjátok:

Rettenetesen csalódott vagyok és nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy az élet ilyen csúnyán kibabrált velem. Nem is a fájdalom a legrosszabb, vagy a csalódottság: hanem a düh, amit önmagam miatt érzek, hogy megbíztam egy ilyen emberben és nem vettem észre, hogy mit művel a hátam mögött. Az egész egy véletlennek köszönhető... mármint a lebukása. Történt egyik nap, hogy elmentem mosdóba. Éppen végeztem a dolgomat, amikor az odakészített magazinokat kezdtem lapozgatni. Egyszer csak kihullott az egyikből valami, egyenesen az ölembe. Először nem tudtam mi az, de a rejtélyre hamar fény derült.

Egy koncertjegy volt.

Pontosabban egy karszalag, ami szemmel láthatóan elszakadt. Nem egészen tudtam mire vélni a dolgot, mert általában megbeszéljük a férjemmel, hogy ki milyen progamra megy, mi dolga, ilyenek. Nem mintha megtiltanánk bármit egymásnak, de szerintem így normális, hogy kb képben vagyunk egymás programjaival. És nem említette, hogy lett volna valahol. Jobban megnéztem a karszalagot és egy dátumot is találtam rajta: hirtelen éles gyomorgörcsöm lett és elkezdtem nagyon rossz dolgokra gondolni. A dátum ugyanis egy olyan nap volt, amikor a férjem rengeteg ingerült üzenetet küldött, hogy mennyire zavarja, hogy elhúzódik a fotózás, de valami kis primadonna még kért egy-két dolgot, amit meg kell tennie.

Furcsa is volt, soha nem szokott kiakadni meló miatt, sajnáltam őt, mert ha valami ennyire felhúzza, akkor tényleg nagyon problémás ügyfél lehet. De ezek szerint nem volt fotózás. Nem akartam szembesíteni őt, szóval azt tettem, amit a legtöbb gyanakvó feleség tenne. 

Elkezdtem nyomozni.

A vécében találtak után tudtam, hogy mi érdekel. Még korábban úgy szinkronizáltuk össze a Google fiókjainkat, hogy tudtam a jelszót az övéhez, tehát beléptem. Sikerült. Tudtam, hogy ezekre sosem figyel, hiába csinált bármi rosszat, soha nem jutna eszébe jelszót váltani. Odatekertem az ominózus naphoz és hát... nem szeretném részletezni mit találtam. Közös képek elég egyértelmű szituációban, este pedig a koncert. Megcsalt. Egy szemtelenül fiatal lánnyal és olyan rajongva néztek egymásra, hogy azt hittem rosszul leszek.

A lebukás után adtam neki egy lehetőséget, hogy magától elmondja, mi is történt pontosan.

Elé tettem a karszalagot és nem szóltam egy szót sem, csak kérdőn néztem rá. Nagyon zavarba jött, kérdezgette mi az, de egyértelmű volt, hogy tudja, szorul a hurok. Kitalált valami hazugságot arról, hogy az egyik haverjáé, csak elfelejtette mondani, hogy felugrott, biztos leszakadt róla, de egy idő után elakadt a szava. Tudta, hogy tudom. Szóltam neki, hogy változtasson jelszót az email fiókján, majd otthagytam.

Könyörögni kezdett, elmondta, hogy ez volt a megcsalásra az egyetlen alkalom, nem tudja mi történt vele, elcsábította a lány, ő is áldozat, blabla. Nem érdekelt. Örök hűséget fogadtunk, ami neki éveket takar ezek szerint. Mindenki hibázhat, de nem ekkorát és nem így. Még aznap elhagytam őt. Néhány na múlva láttam őket kézenfogva az utcán. Ha nincs ló, jó a szamár is... nem tudom, hogy abbahagyta-e volna a viszonyt a lánnyal, ha visszafogadom, de ezt a kockázatot már nem akartam vállalni. És ahogy elnéztem az andalgásukat, meg a csókcsatát, amit a nyílt utcán vívtak, azt hiszem jól is tettem. Már csak a válással kapcsolatban fogok vele beszélni és remélem, hogy találok majd valakit, aki jobban tisztel és megbecsül. A lányka meg valahogy úgy sejtem hamarosan szintén az én sorsomra jut majd.