Kihallgattam a barátnőim beszélgetését az esküvőmön: a papnak kellett újraélesztenie, sokkot kaptam

Cecília kisgyermekkora óta az esküvőről álmodozott és végül megismert egy oylan férfit, akinek az oldalán büszkén lépfelt az oltárhoz. A frigy azonban nem tartott sokáig, mivel véletlenül meghallott egy beszélgetést. Most az ő történetét olvashatjátok:

Egészen kicsi korom óta a házasság és az esküvő volt minden álmom. Míg mások régészek, hercegnők, vagy űrhajósok akartak lenni, addig én feleség. Szerencsére találtam is egy férfit, aki minden igényemet kielégíti, sőt... mit igényeimet? Az álmaimat. A csillagokat is lehozza. Minden tökéletesen alakult, hosszú, nagyon rossz időszak után lépett be az életembe, tehát a barátnők mellett én is boldog voltam. De... valami megváltozott. Amikor bejelentettem, hogy eljegyeztek, akkor az óriási ováció helyett néhány másodpercig zavart összenézés volt, majd pedig kellemetlen mosolygás, de akkor még ezzel nem foglalkoztam különösebben.

Miközben a ceremóniát szerveztük, volt néha egy-egy elejtett megjegyzésük, amit nem tudtam hova vélni, de gyorsan témát váltottak és igazából annyira eufórikus állapotban voltam, hogy nem is igazán tettem össze ezeket az apró jelzéseket. Többször láttam őket sugdolózni és szétrebbenni, mikor beléptem a szobába, de így visszatekintve az is furcsa volt, hogy egy idő után egyikük párja sem akart az én pasimmal találkozni. Azt gondoltam, hogy valami párkapcsolati probléma lehet náluk, amit nem akarnak sem elmesélni, egyelőre pedig megoldani nem tudnak, így nem faggatóztam. 

Azután eljött a nagy nap. Nagyon boldog voltam, minden úgy alakult, ahogyan azt elterveztem. Templomban szerettünk volna megesküdni, így ott volt a gyülekező is. A templom kis kertjében sok volt a fa és a bokor, én pedig úgy döntöttem levegőzök egyet, amikor beszélgetést hallottam. A barátnőim voltak, köszönni akartam, ám ekkor végre megtudtam, hogy mi volt az a titok, amiről hónapok óta sugdolóztak:

-Jó Timi, figyelj, végülis nem megcsalás ez. Vannak mindenkinek rosszabb időszakai.

-Kata, mindannyinuknak tartozik. Ez nem mehet így tovább. Nem kerülhetjük életünk végéig, ő meg szemmel láthatóan nem akar fizetni.

-Nyugodjatok meg, adjunk még neki egy kis időt, a lebukás most senkinek sem lenne jó. Ő kért, mi adtunk, ez van. Ő pedig a barátnőnk, ez meg az ő nagy napja. Ne kicsinyeskedjünk.

-De nekünk kellene az a pénz Petra. Érted? Megdolgoztunk érte, spóroltunk... egyáltalán mire költötte el? Ti tudjátok?

A többit már nem hallottam, mivel elájultam. A puffanást hallhatták ők is, mivel körülöttem álltak és a pap próbált keltegetni, a leendő férjem pedig ott állt szintén fölöttem. Nem kerteltem, azonnal nekiszegeztem a kérdést:

Te tartozol a barátnőimnek?

A reakciója még döbbenetesebb volt: ti szemét pletykafészkek, mondtam, hogy megadom, mi szükség volt erre?

Majd elrohant. Életem legszörnyűbb élménye volt. Én nem láttam többet a pasit, a barátnőim pedig a pénzüket. Fájdalmas tanulság volt ez mindannyiunknak, de az biztos, hogy az anyagiakat a következő kapcsolatomba már csak az esküvő után fogjuk szóba hozni. Szerencsére ők nem haragszanak rám, a gyászidőszak alatt végig támogattak és mellettem voltak, nem kívánhatnék náluk jobb barátnőket.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.