Háromszoros árat kértek a karácsonyi nyitvatartás alatt a Tolna megyei kisboltban, minden terméknek megváltozott az ára

Az ünnepi időszak a szeretetről és egymás segítéséről kellene, hogy szóljon. Egy elkeseredett olvasónk azonban egészen mást tapasztalt a náluk található helyi kisboltban. Levelét változtatás nélkül közöljük.

Kedves, tisztelt Promotions.hu! Szeretnék engedélyt adni, hogy levelemet megjelentessék, mivel szeretném, ha ,minél szélesebb nyilvánossághoz eljutna az esetem. Nem vagyok egy nagyhangú nő, elfogadom, ha néha én húzom a rövidebbet, de ezen a mostani eseten nem tudok továbblépni. Egy Tolna vármegyei városban lakom, kevés élelmiszerbolt van a környékünkön és még kevesebb van nyitva. Idén én tartottam a vendégséget és nagyon sokat készültem a főzésre, de egy ilyen kaliberű főzésnél szerintem akármennyire igyekszik az ember, mindig lemarad valami.

Ez történt idén is: elfelejtettem káposztát, tejfölt, törős borsot és parmezán sajtot.

Gyorsan felkaptam a tárcám, amiben nagyjából 6000 forint volt és lerohantam a boltba. Mivel a férjem elment a szüleimért és az anyósomékért, így egyedül voltam otthon a kis négyévesemmel, akit soha nem hagyok otthon egyedül, még 5 percre sem. Bementünk a boltba, összeszedtem ami kellett, odavittem a kasszához. A boltos kedélyesen behúzogatta, váltottunk pár szót, készítettem a tárcámat, majd mondta a végösszeget:

12500 Forintot kérek szépen.

Teljesen elhűltem. Tessék? Szaladt ki a számon. Ő elismételte az összeget, majd kérdezte, hogy készpénz, vagy kártya. Mondtam, hogy csak 6000 forint van nálam, akkor visszateszek valamit. Fejben össze sem tettem, hogy mi történt, ameddig eszembe nem jutott, hogy de négy tételt vásároltam, ezt így mégis hogy? Gyorsan végig mentem a sorok között és nem akartam hinni a szememnek:

A tejföl 500 Forint helyett 1500 volt, az 1500 Forintos parmezán 6000 forint, a káposzta kilója 2000 forint volt, míg a törős bors 3000 forintot kértek el.

Értetlenül álltam az áremelés előtt és rá is kérdeztem a pultosnál, hogy mi történt, nem ilyen árakra emlékszem, pedig járok ide azért hébe-hóba.

Ó kedvesem, karácsonyi nyitvatartás, ünnepi árak! Ez a feledékenyek adója, kacsintott rám. Egyszerre öntett el a szégyen és a harag, mivel egyrészt nem bírom elviselni az ilyen fajta igazságtalanságot, másrészt nagyon nagy szükségem volt a hozzávalókra. A férjemnél volt mindkét kártya, aki még legalább 2-3 óraig nem ért haza, szóval megpróbálkoztam valamivel, amire reméltem, hogy soha nem lesz szükségem: hitelt akartam kérni. Majd elsüllyedtem, ahogy kimondtam a szavakat, de a legkellemetlenebb a reakciója volt.

Megcsóválta a fejét, majd azt kérdezte: erre tanítja a gyerekét? Idejön karácsonykor pénz nélkül: Asszonyom, ne járassa le magát, engem pedig ne hozzon kellemetlen helyzetbe, kérem távozzon.

Úgy éreztem, hogy tisztességtelen gyakorlatot folytatott a boltos és átverés áldozata lettem.

Felhívtam a férjemet, hogy útközben vásároljon be és jeleztem, hogy csúszni fog a vacsora. Nem akartam neki elmesélni mi történt, semmi értelme nem lett volna, ha odamegy okoskodni, az nem segít. Viszont engem rettenetesen emészt a dolog. Egyrészt, hogy nem álltam ki magamért, másrészt pedig, hogy azt a napot, amit a legjobban várok az egész évben, tettetett jókedvvel töltöttem. Azt sem tudom, hogy a gyerekem mennyit fogott fel ebből az egészből, nem akarom, hogy inkompetensnek lásson. Az is nagyon zavar, hogy a boltos ezt simán megtette ki tudja hány emberrel, mikor tudom, hogy jól megy a bolt, nem lett volna erre szüksége. Annyira rossz szájíz van bennem a történtek után és nem tudom kihez fordulhatnék.