A 3 éves kisgyerek kibontotta a túrórudit a boltban, sakálként üvöltött rá a pénztáros

Violetta a kisfiával ment vásárolni, amikor egy pillanatra elbambult és egy agy üvöltésre fordult vissza. A történtek még ma is hatással vannak az életükre. A levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu! Tisztelt Szerkesztő! Ha esetleg olvassák az email postafiókjukat, akkor szeretnék írásban hozzájárulni ahhoz, hogy a történetem megjelenjen a lapukban. Nem hiszem, hogy én vagyok a földön az egyetlen ember, aki elbambult egy élelmiszerboltban, mégis úgy meghurcoltak engem és a kisfiamat, hogy a mai napig nem tudtunk rajta túllépni.

A férjem dolgozik és édesanyaként én maradtam otthon a gyerekkel.

Bár imádom az anyaságot, sokszor érzem magam fáradtnak, leterheltnek és ilyekor a koncentrációm sincs feltétlen a topon. Most is úgy mentünk le a boltba, hogy a kisfiam egész nap aktív volt, szaladgált, én pedig kifejezetten rosszul aludtam miatta éjszaka. Szerettem volna minél hamarabb letudni a bevásárlást, így célirányosan haladtam, tettem a kosárba, ami kell. A tejtermékeknél jutott eszembe, hogy láttam egy jó receptet és ameddig a hozzávalókat próbáltam fejben felidézni, akkor egy pillanatra elbambulhattam.

Tudom, hogy egy ekkora korú kisgyerekkel a figyelmetlenség akár életveszélyes is lehet, emiatt nagyon szégyellem is magam.

Több pillanat kellett, amíg felfogom, hogy mi is az a zaj, ami időközben beszűrődött a gondolataimba. Egy férfi hang volt, aki hangosan szólongatott valakit. Hamarosan leesett, hogy engem.

Maga mégis mit képzel? Tudja, hogy ez lopás asszonyom? A magafajták azt hiszik bejönnek ide gyerekkel és akkor bármit lehet nem igaz?

Ijedten néztem körbe és ötletem sem volt, hogy mit ronthattam el. Gyorsan a fiamra néztem, aki ekkor már a férfit nézte, de a nyomok alapján nem olyan régen még a kezében lévő félig megevett túró rudit majszolgatta.

Gyorsan elnézést kértem és jeleztem a pénztárosnak, hogy természetesen kifizetem.

Legnagyobb meglepetésemre azonban ettől csak még mérgesebb lesz. A fejemhez vágta, hogy így, hogy lebuktunk a lopással már persze, hogy kifizetném, de ha ne veszi észre, akkor meg is vacsoráztatom bent a kisfiamat. Ennyire kellemetlenül még sohasem éreztem magam, a kisfiam is érezte, hogy valami nem oké és le akarta tenni a földre a megrágott csokikáját, ekkor pedig újra ránk mordult az eladó, hogy persze, még kenjünk is össze mindent. Ez volt az utolsó csepp, gyorsan elővettem a túró rudi árát és letettem elé, mi pedig kimentünk. Még utánunk kiabált, hogy reméli nem vittünk el semmit...

De kérdem én: megérte egy 200 forintos édességért ekkora ijedtséget okozni egy kisgyereknek, engem pedig ilyen kellemetlen helyzetbe hozni? És ez tényleg lopásnak minősül?