A miskolci étteremben oltással adják a pizzát: mérhetetlenül beszóltak a nem épp vékony vásárlónak

Olga (26) évek óta küzd a súlyproblémáival, egy nehéz nap után viszont úgy döntött megenged magának egy kis bűnözést, az ő levelét olvashatjátok most:

Sziasztok! Sokáig őrlődtem, hogy leírja-e egyáltalán ezt a történetet, annyira kellemetlen és megalázó, de valahol azt olvastam, hogy segít, ha kiírom magamból a rossz dolgokat. Miskolci lakos vagyok és jóideje szenvedek azon, hogy pár kiló lemenjen rólam, tudom, hogy nem vagyok épp egy nádszál alkat. Gyerekkorom óta kapok beszólásokat, de azt hittem, ahogy magam mögött hagyom végre az általános és a középiskolát, ez megszűnik.

Azt is tudom, hogy az új év és a január a fogadkozások, nagy elhatározások időszaka, én is megfogadtam, hogy keményebben fogom venni a testsúlyom csökkentését, de elképesztő hajtással kezdtünk a melóhelyen és egyik nap másra sem vágytam, mint egy finom pizzára.

Be is mentem egy helyre és láttam, hogy egyet fizet kettőt kap akció van, gondoltam, hogy jó lesz így a hétvége közeledtével, lesz másnapra is ennivalóm. Odamentem a pulthoz, tény, hogy nem sokkal zárás előtt és kikértem egy pizzát. Gondoltam az akciót önmaguktól tudják, nem kell külön előre jeleznem. A kiszolgálást végző srác hamarosan szólt is, hogy elkészültek, de egy doboz volt nála.

Amikor jeleztem, hogy a plakáton az látható, hogy minden pizza mellé ajándék, akkor olyan pofavágást produkált, amilyet utoljára gyerekkoromban láttam és lazán megkérdezte:

Félsz, hogy nem leszel ilyen kövér, ha kevés pizzát eszel? Várjál, beteszek még kettőt sütni, nehogy elfogyjál véletlenül.

Eddig még egyetlen étteremben sem viselkedtek ilyen megalázóan velem, alapvetően mindenhol vendégként kezeltek, hiszen az is vagyok, ha volt is bármi ellenérzésük, vagy megjegyzésük, akkor azt magukban tartották. Ilyen nyílt agresszióval és véleménynyilvánítással még nem találkoztam. Sarkon kellett volna fordulnom és kimennem, otthagynom, vagy a képébe dobni a pizzát, de egyszerűen lefagytam.

Csak ott álltam, mint valami szerencsétlen és a végén valóban odaadott még két pizzát.

Jóétvágyat kívánt és mondta hogy menjek bármikor, de lehetőleg zárás után próbáljak hozzájutni a betevő falathoz, hogy neki még fél órát bent kell maradnia. Megköszöntem, majd kijöttem és azóta megállás nélkül eszek és sírok. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért nem tudtam kiállni magamért? Rettenetes ez az egész és teljesen el vagyok keseredve.