A pécsi büfében kétszer is ellenőrizd a rendelésed és a visszajárót: 10 ezer forintom bánta a figyelmetlenségemet

Se szeri se száma az ügyeskedő árusoknak, most Kálmán mesélte el nekünk egy egyszerű pénteki ebéd tragikomédiába forduló történetét:

Sziasztok!

Ha nem velem történik, akkor nem hiszem el, hogy ebben a rohadt világban már egy rohadt ebédet nem tud venni a szerencsétlen ember munka után, mert az ilyenekre kell figyelni és nyolcszor ellenőrizni más embernek a melóját, különben éhen és pénz nélkül maradsz. Egy pécsi büfébe tértem be, mert megkívántam azt az igazi műhamburgert és rendeltem a két haveromnak is, akihez mentem, mert megbeszéltük, hogy filmezgetünk. Bementem, köszöntem, büfés csajnak unott fej, de mindegy is, mert nem spanolni jöttem. Mondtam mit kérek, csigatempóval felvette a megrendelést. Leültem, ittam egy kólát míg vártam, fizettem, majd elindultam. Késésben voltam és akihez mentem az mindig balhézik, ha akár csak 10 perccel is csúszok a megbeszélt időponthoz képest, szóval siettem na.

Az már egyből feltűnt, hogy a zacskó nem olyan súlyú, mint amennyit három menü nyom, de mivel pont jött a busz, így nem foglalkoztam ezzel. Odaértem a címre, köszönés kézfogás, mondom hoztam ebédet. Pakolnám ki a zsákmányt, erre látom, hogy a három nagy menü helyett egy szendvics, három krumpli meg egy hot dog van benne, amit én egyáltalán nem rendeltem. Haverok röhögtek rajtam, viszont én baromi bosszús voltam és mondtam nekik, hogy többet várnék ennyi pénzért. Van kiszállítás arról a helyről, így felhívtuk őket telefonon hátha pótolják a rendelést, de fel se vették a telefont. Megszavazták, hogy ennyit nem ér a dolog, szóval szétdobtuk, amit kaptunk és megettük így. Gondoltam majd hazafele intézem.

Nem olyan régen készült el a névjegykártyám, mivel saját bizniszbe vágtam bele és meg akartam mutatni spanoknak, szóval elővettem a tárcám és ekkor már egy sokkal kellemetlenebb meglepetés ért: 20 ezressel fizettem, de az unott fejű pultoslány 10 ezresből adott vissza. Mondtam a srácoknak, hogy bocsi, de most visszamegyek, pont az új vállalkozás indítása előtt minden forintra rohadtul szükségem van.

Megértették a dolgot és el is indultam, vissza is értem, büfébe be, unott fejű pultos lánynak megint köszönés, majd előálltam a problémámmal. Rosszul adták a rendelést, de ezt már csak mellékesen jegyeztem meg és mondtam hogy rosszul adott vissza. Előfordult már ilyen máshol is, jobb esetben elhiszik, de amúgy meg leszámolják a kasszát és akkor meg van oldva a probléma. A kislányt minimálisan sem mozgatta a dolog és mutatta a kirakott táblát, hogy Pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el. Tipikus. Próbáltam a lelkére hatni, hogy nekem nagyon kellene a pénz, meg hogy nem hazudok, légyszi, segítsen, de ekkor mutatta ki igazán a foga fehérjét. Olyan kiakadást rendezett, hogy neki elege van az ilyen simlis pasasokból, akik azt hiszik ez ingyenkonyha, meg ez a legősibb átverés, őt nem fogom behúzni a visszajáróval és takarodjak ki, ő itt dolgozni próbálna. Láttam, hogy esélyem sincs és jobban belegondolva még a blokkot is kidobtam, tudtam, hogy esélytelen vagyok. Szóval szó nélkül megfordultam kimentem, hátramutattam az ajtóból egy középső ujjat és soha többet nem mentem arra. Ennyi örömük legyen az életben, de simán el tudom hinni, hogy naponta párszor ezt megcsinálják, milyen jó kis keresetkiegészítés, nem?