Felvettem egy új bébiszittert és biztonsági kamerát szereltem fel: a látottak után egyből a rendőrséget tárcsáztam és felmondtam a munkahelyemen

Kedves Promotions.hu szerkesztőség! Őszinte érdeklődéssel és döbbenettel szoktam olvasni az önöknek küldött történeteket - úgy gondoltam, a családommal történt eset is érdemes arra, hogy tollat ragadjak, és egyúttal óvatosságra intsek mindenkit.

Férjemmel 9 éve vagyunk házasok, egy vidéki nagyváros kertvárosi övezetében élünk, nagyobbnak mondható, 2 szintes házban. Még az egyetemi évek alatt ismertük meg egymást - igaz, különböző egyetemekre jártunk, ő mérnöki végzettségű, én pedig germanisztika-német szakon végeztem az egyetemen.

Jelenleg 34 éves vagyok, és 1 kisfiúnk van, aki idén töltötte be a harmadik évét. A férjem mindig is sokat dolgozott, míg én a terhességem alatt, amikor visszavonultam a munkából és kicsivel több időm lett, elkezdtem felépíteni a saját könyvkiadó-fordító vállalkozásomat - elég bonyolult úton kerültem a területre, de német szakirodalmat fordítok amit a barokk zenékről írnak.

Az utóbbi időben egyre több megrendelésem lett, amit anyai kötelességeim teljesítése mellett is szerettem volna elvállalni - szeretnék a gyerekemnek biztos hátteret teremteni. A férjem támogat mindenből, nagyon jó a kapcsolatunk, így közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy egy-egy alkalommal ha olyan időpontban kell elmennem tárgyalni, hogy nem tudom megoldani a gyerekfelügyeletet (ami egyébként nem sokszor fordul elő), akkor hívunk egy bébiszittert.

Bevallottam a terapeutámnak a legnagyobb bűnöm, amit orvosságként adott, azért visszavonhatnák a kamarai tagságát

Olvass tovább...

A bébiszitter keresésére a legnagyobb közösségi oldalt használtam, és találtam is egy rövid levelezés alapján szimpatikusnak tűnő jelöltet - a személyes találkozás is megerősített benne, nagyon bájos és szimpatikus, fiatal, 19 éves lány volt, Az első két alkalommal minden rendben ment, amikor azonban harmadjára is hívtam volna, és mondtam a fiam, hogy jön a bébiszitter, nagyon elkezdett sírni, és alig akarta abbahagyni. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak, bár szomorú, ha az ember a saját gyermeke sírását hallja, tudtam, hogy az ő érdekében megyek el.

A házban nem olyan túl régen biztonsági kamerákat szereltünk fel, és amikor a bébiszitter átadta a gyereket, a fiam nyugtalannak tűnt. Gondoltam, visszanézem a felvételeket - és alig jutottam szóhoz a döbbenettől.

A nagyon szimpatikus bébiszitter, akiről kiderül, hogy csaló, teljesen elhanyagolta a gyerekemet - áthívta több barátját is, akikkel obszcén dolgokat műveltek a kanapén, ráadásul úgy tűnt, mintha valamilyen csőszerű dologból valamilyen szert is fogyasztanának. Ha ez nem lenne elég, a bébiszitter eltulajdonított egy elég értékes nyakláncot is a lakásban található egyik szekrényből.

A felvételt látva az esetet azonnal jelentettem a rendőrségnek, és lemondtam a további munkaügyi tárgyalásaimat - az ügy jelenleg is folyamatban van, én pedig egy örök életre megtanultam, hogy a biztonság a legfontosabb, és amíg kell, addig a gyerekem mellett maradok.