Óriásit balhézott a Velencei-tónál egy anyuka, több strandoló is összefogott a vállalhatatlan kölykei ellen - felháborító beszámoló a Velencei tó partjáról

Mindannyian voltunk már úgy, hogy egy nagyon várt kikapcsolódás kellemetlen helyzetbe fordult át. Ehhez nem kell sok, az élményt már egy kihangosított telefon, egy-két részeg ember, egy közösségi szabályokat be nem tartó dohányos, vagy épp egy kisgyermekes család is tönkreteheti.

Kedves Promotions.hu! A balhé rovatba szeretnék beírni, még most is rettenetesen fel vagyok az eset miatt háborodva és szerencsére, a magyarokra nem jellemző módon, hatalmas összefogást tapasztaltam, szóval merem remélni, hogy nem én vagyok az ökör. Egy barátommal érkeztünk a Velencei tóhoz egy kellemes nap reményében, amihez minden adva volt: szabadságon voltunk, volt szállásunk, a tó is kellemes hőmérsékletű volt, kedves volt hozzánk az idő. Ki is feküdtünk a partra és éppen hogy elkezdtük a napozást, letelepedett hozzánk egészen közel egy család. Anyuka, három gyerek.

Nem vagyok családos ember, nem is különösebben vágyok rá, de azért némi elképzelésem van a gyereknevelésről, arról meg aztán egészen határozott ismeretekkel rendelkezem, hogy mik azok a közösségi terekben megengedhető viselkedésformák, amik mindenkit zavarnak. Ilyenek például a szexualitásukat vadul megélő tinédzserek, a kihangosítva telefonáló emberek, a hangosan zenét hallgató emberek, a kicsi kutyilimutyilijukat mert olyan cukik póráz nélkül tartó emberek és azok, akik kijönnek, a neveletlen, hangos, üvöltő, félvad, tényleg üvöltő gyerekeikkel bárhova, ahol többen is vannak.

És hát ilyenkor látszik, hogy nem igaz az, hogy a magyarok egymást fúró emberek, van ott azért összetartás. Először csak a strandparteremre néztem rá, majd a tekintetem elkalandozott és összenéztem néhány emberrel: és láttam, láttam az összetartást.

Nem sokkal később egy férfi lépett oda az anyukához (aki egyébként szintén gyermekes volt és érdekes módon a kicsik teljesen kulturáltan szórakoztak):

Elnézést, megkérhetném, hogy egy kicsit halkabban legyenek?

Azonnal jött az ordas mélyről jövő ősanya válasz: hát tegyek lakatot a szájukra, vagy mi? Gyerekek, maga talán nem volt az?

És itt teljesen elborult a fejem, már csak azért is, mert a visszafogott férfi elindult vissza a strandtörölközőjéhez, mintha rosszat tett volna és kibukott belőlem, amire egészen addig gondoltam: Vagy esetleg rájuk lehetne szólni?

Az édesanya felszívta magát és válaszolt volna valami gondolom nagyon frappánsat és odaillőt, azonban előjött az a bizonyos szótlan összefogás, ami ha kibukik, legyőzhetetlen:

Ha maga nem tesz rájuk lakatot, akkor majd valaki más, de az nekik kellemetlenebb tanulság lesz. - mondta egy másik férfi.

Itt már borítékolva volt a botrány és többen is felszólaltak, az anyuka pedig indokolatlan okokat próbált odadobálni a felháborodott strand népének: 

Tudnák maguk milyen ennyi gyerekkel egyedül. Hogy képzelik?

Végül azonban egy idő után nem jutott szóhoz és szedelőzködni kezdett, kellően látványosan. Odahívta a gyerekeket és elmondta nekik, hogy a nénik meg a bácsik elüldözték őket, ma már nem tudnak játszani. Fejhangon üvöltve távozott a három gyerek, de mellé már az anyuka is sírt. Gondolom ha meséli valakinek, akkor mi leszünk a szemét rohadékok, pedig ez a történet egy mondatként így hangzana:

Óriásit balhézott a Velencei-tónál egy anyuka, több strandoló is összefogott a vállalhatatlan kölykei ellen.

Dehát ehhez némi önreflexió is kellene. Nem tudom, hogy hova mennek legközelebb kikapcsolódni, de mindenki vigyázzon.