Majdnem verekedésig fajult a játszótéri vita, Budapest egyik gyermekbarát helyszínén elszabadultak az indulatok

Nem olyan régen egy furcsa, ám nem egyedi eset kavarta fel a békés Budapest egyik játszóterének állóvizét, a történtekről Simon írt nekünk levelet:

Kedves Promotions.hu! Rohadtul remélem, hogy lehozzátok a levelemet, hátha a sok ősanya és szuperanya megérti, hogy NEM az egész világ a kölyke játszótere. Alapvetően egy béketűrő ember vagyok, komolyan. Meditálok, rendszeresen edzek és a jó idő beköszöntével ismét szerettem volna igénybe venni a közelemben lévő (Budapest egyik egyébként eléggé jó kerületében) szabadtéri edzőparkot. A helyről tudni kell, hogy mellette van egy nagyon nagy, modern, gyerekszemmel minden igényt kielégítő játszótér, amolyan közösségi parknak csinálták ezt meg, ahol minden korosztály jól érezheti magát.

Elhívtam két közelben lakó haveromat is, akikkel a terembe is gyakran járunk együtt. Odaértünk és egészen elképedtünk a látottakon. A kiakadásunk oka nagyon egyszerű volt: ott állt üresen a játszótér, három szülő pedig ott ült az edzőpark padjain, a gyerekeik meg majom módjára csimpaszkodtak le a sportolóknak odahelyezett sporteszközökről. Egymásra néztünk a srácokkal, de azt gondoltuk, hogyha meglátják, hogy mi rendeltetésszerűen szeretnénk használni az ottani eszközöket, akkor talán maguktól észbekapnak. De nem így történt. Odamentünk, szemmel láthatóan edzős ruhában, végigmértek minket, majd beszélgettek tovább. Ekkor megkockáztattunk egy udvarias intézkedést, megkértük őket halálos udvarias hangnemben, hogy legyenek szívesek szóljanak a gyerekeknek, mert szeretnénk edzeni. A válasz rövid és tömör volt:

Mi voltunk itt előbb.

A szülők ezután beszélgettek tovább. Én nem akartam balhézni, de itt már kezdtem ideges lenni. Még egyszer, kicsit emeltebb hangon felszólítottam őket, hogy szeretnénk használni az edzőparkot, arra, amire való. Ekkor az egyik apuka felállt és vitatkozni kezdett arról, hogy mégis mit képzelek magamról, majd idejövök és akkor mindenki haptákban áll, egyébként is, ez a játszótér része, ez a gyerekeknek van és milyen alapon merészelem megmondani, hogy hol játszon az ő szeme fénye?

A haverjaim már feladták volna, de ekkor már tudtam, hogy a botrány elkerülhetetlen. Odamentem hát az egyik eszközhöz, amin éppen gyerekek egyensúlyoztak és elkezdtem fekvenyomni. Követtek a spanok is és ott ahogy van a gyerekek között elkezdtük a gyakorlatokat, akik szépen lassan kezdtek volna elszivárogni, ekkor pedig tényleg elszabadultak az indulatok.

Az egyik anyuka fejhangon üvölteni kezdett, hogy ne menjek ilyen közel a lányához, a másik pedig elkezdett fotózni és rendőrt akart hívni, ezt a mai napig nem tudom, hogy milyen alapon. Nem foglalkoztam velük, emiatt pedig még idegesebbek lettek. Az egyikük elindult felém, de mondtam, hogyha egy ujjal is hozzámér, akkor gondok lesznek és nézze meg a fizikai felépítésünk között a különbséget, mérlegelve az esélyeket. Hát az az igazság, hogy a fiúkkal végigcsináltuk a szériákat, de nem viccelek, végig károgtak. Azóta már vélhetően fent vagyunk a srácokkal mint főállású bűnelkövetők valamelyik kerületi face csoportban, ahol legközelebb fáklyával akarnak majd minket elégetni, de nem érdekel. Üzenem minden olyan szülőnek, aki szerint neki és a gyerekének mindent lehet: nem így van. Azoknak a szülőknek pedig, akik megtanítják a gyerekeknek, mit és hol, hogyan kell csinálni vagy épp nem csinálni, minden elismerésem. Köszi! Tehát: játszópark = gyerek, edzőpark = edzés. Pacsi.