Bicskanyitogató kioktatást kapott a városligeti játszótéren, köpni-nyelni nem tudott a letámadott édesanya

Egy egészen szokatlan olvasói levelet osztunk meg veletek, megdöbbentő, hogy mennyire nem tudnak az emberek viselkedni. A levelet változtatás nélkül közöljük és nem tartalmazza szerkesztőségünk véleményét a történtekről:

Hétfőn délelőtt mentem ki a kisfiammal a Városligeti játszótérre. Mindig ilyenkor megyünk, otthon vagyok vele és ilyenkor nincs akkora tömeg és az időjárás is elviselhetőbb. Kivittük a szokásos felszerelést, kislapát, vödör, kisautó, plüssállat, ami éppen aktuálisan mindenképpen kell a kimozduláshoz. Mindig viszünk magunkkal mindent, de az sem szokatlan, hogy a fiam a játszótéren talált holmikkal játszik. Én ezt soha nem tiltottam meg neki, a mi általunk vitt dolgokat is használhatja a többi kisgyerek.

Letelepedtünk, a kisfiam a homokozóban játszott, én pedig vittem magammal könyvet de természetesen a fél szemem mindig rajta volt. Egyszer csak veszekedés ütötte meg a fülemet és amikor felnéztem, akkor döbbenten láttam, hogy egy anyuka az én kisfiamnak magyaráz. Egyből felálltam és odasiettem, kérdeztem, hogy mi a probléma.

Az anyuka végigmért majd teljesen személyeskedő hangnemben elkezdett oktatni, hogy hol voltam eddig, mert akkor tudnám, hogy mégis mi a probléma. Én udvariasan jeleztem, hogy a tőlük két méterre lévő padon ültem.

,,Gratulálok, mintaanyuka." - Mondta gúnyosan. Ismét megkérdeztem mi a probléma, mire nagy levegőt vett és elkezdte darálni:

A maga kedves kisfia az én lányom dömperével játszott és eltörte. Mégis mire tanítja maga ezt a gyereket? Nem lehet már kapni ezt a fajtát és ez volt a kislányom kedvence. Lenéztem, valóban ott volt a törött dömper, a kislány pedig valóban sírt, ezt aláírom.

Totális kiakadás: több tízezer forintot fizetett ki egy balatoni étteremben, mégis rendőröket akartak ráhívni

Olvass tovább...

,,Elnézést kérünk, természetesen kifizetjük. Itt a játszótéren gyakran közösködnek a kicsik, előfordul. Kifizetjük." - próbáltam csitítani. Azonban hajthatatlan volt.

,,Nézze, itt az elv a kérdés. Ez nem az ő játéka volt és mégis tönkretette, ráadásul mint mondtam nem kapható már. Kérem hagyjanak minket békén és mondja meg a fiának, hogy csak ahhoz nyúljon hozzá, ami az ő játéka. Később, ha bolti tolvaj lesz magának az sem probléma?"

Itt elöntötte az agyam a pulykaméreg és én is kioktattam, hogy nekem ne adjon nevelési tanácsokat. Mire azzal zárta a mondandóját, hogy látszik rajtam, elkényeztetett kitartott feleség vagyok és faképnél hagyott.

Azóta sem hagy nyugodni a dolog, szerintetek igaza volt? Tényleg el kellene mondani a kisgyereknek, hogy csak a saját játékával játszon, vagy ez belefér? Mindenesetre régen nem beszéltek így velem, mint ahogy ez a nő megengedte magának.