„Tényleg kihalt a Balaton, ilyet még nem láttam” - egy családapa beszámolója

Csütörtök késő este egy családapa küldött levelet szerkesztőségünknek. K. Ferenc a feleségével és két kisgyerekével együtt ment le egy napra a Balatonra, és bár több cikkben is olvastak róla, hogy idén jóval kevesebben vannak a magyar tengernél, arra nem számítottak, hogy tényleg ekkora pangás uralkodik a szezon közepén.

Felnőttfilmet vetítettek egy balatoni üdülőben, a felajzott férfiakon pedig örömlányok segítettek

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ferenc levelét változtatás nélkül közöljük:

„Nagyon szeretjük a Balatont, minden évben lemegyünk - ha nem is egy hétre vagy egy hétvégére, de legalább egy napra, hogy azért mégis kicsit fürdőzzünk benne, meg hát nekem van egy furcsa tradícióm, hogy minden évben legalább egyszer megsimogatom a Balaton vizét. Tisztában voltunk a lenti árakkal, de akkor sem akartuk kihagyni idén sem; és az ember tud magával vinni bőségesen enni-innivalót.

Mi is bevásároltunk indulás előtt, csináltunk otthon szendvicseket, vittünk jól behűtött innivalókat, de nyilván az ebéddel úgy kalkuláltunk, hogy eszünk egy hamburgert vagy egy lángost; egyszer belefér. Szóval lehet okosan, pénztárcabarát napot is eltölteni a Balatonon, csak hát sokan inkább mindent megvesznek a büfében, aztán csodálkoznak rajta, hogy mennyi került ez a kis leruccanás.

Mivel Keszthely esik hozzánk legközelebb, oda mentünk le a strandra. A sétány előtti parkolóban megálltunk, és onnan sétáltunk be. A sétány amúgy tele volt árusokkal, ilyen olyan pecsenyézővel és kézműves sörbódéval, de nem mondhatnám, hogy tolongtak volna az emberek - jó, azért késő délután, mikor mentünk vissza az autóhoz, már többen voltak ott, de messze nem volt tömeg akkor sem. Gondoltam mindenki lent van a vízben, jó idő van, nincs hőség, abszolút kellemes volt még úgy is, hogy a nap is folyton elbújt kisebb-nagyobb felhők mögé. De nem érdekelt minket, már a strandra felé menet a kisfiam bedugta a lábát a vízbe, mondta, hogy "jó meleg a víz". És tényleg, nagyon kellemes volt a víz, nagyon örültünk neki.

Strandra menet találkoztunk néhány sétálóval, meg a parton volt 3 horgász. A mólónál sem voltak olyan hú de sokan, furcsa is volt, hogy szezon közepén ilyen kevesen vannak, pedig eddig bármikor jártunk itt, még a strandon kívül is tele volt emberekkel a part, mindenki a fűben ült, beszélgetett, sörözött, most meg sehol senki jóformán. Már ez is kicsit hangulatromboló volt - hozzá kell tenni, azt sem szeretem, mikor tömegnyomor van -, de mikor odaértünk a strandra, hát ott majdnem elsírtam magam. Borzasztó látvány fogadott minket, nagyon kevesen voltak ott is. Sem a vízben, sem a parton, sem a büféknél nem volt tolongás, nem volt tömeg, nem hittem a szememnek. Voltak azért, nem azt mondom, hogy teljesen üres volt az egész strand, dehát ilyet még nem láttam a Balatonon, szörnyű volt. Egy előnye volt ennek, nem kellett félnünk attól, hogy nem találunk árnyékos helyet.

Tavaly még azon gondolkodtunk, melyik falatnyi helyre szorítsuk be magunkat délelőtt 10 órakor, most pedig válogatni lehetett az üres helyek között. Jól éreztük magunkat nyilván, de azért mégiscsak elszomorított a látvány. Tényleg kihalt a Balaton, nagyon szomorú vagyok emiatt. Ettől függetlenül mi továbbra is le fogunk járni - akár csak egy-egy napokra, mert nekünk nem telhet el úgy a nyár, hogy nem voltunk a Balcsinál”