A nászéjszakán látta meg először felesége intim szőrzetét, ez vezetett a viktoriánus kor egyik legnagyobb botrányához

A válás a mai világban nem újkeletű dolog, de hiába a 21. század, ma sem sorolnánk a legegyszerűbb procedúrák közé. Akár évekig is elhúzódhat, a felek pedig meg tudják keseríteni egymás napjait, heteit, hónapjait, miközben a régi szerelem emlékét felváltja a harag, a düh és a gyűlölet. Régen azonban még ennél is nehezebb volt érvényteleníteni egy rossz házasságot, ugyanis sok tényezőnek kellett ahhoz teljesülnie, hogy ezt jóváhagyják, főleg abban az esetben, ha ezt a nő kezdeményezte. Volt azonban egy bátor, ám szerencsétlen sorsú lány, aki nem hagyta magát és végett vetett boldogtalan házasságának, melynek megmentésért, aztán pedig befejezéséért 6 évig harcolt. Ismerjétek meg Effie Gray történetét, akinek kalandos életéből film is készült, válása pedig a viktoriánus kor legnagyobb szexbotrányaként híresült el.

Euphemia Chalmers Gray 1828. május 7-én született a skóciai Perthshire-i Perthshire-ben George Gray ügyvéd és üzletember és Sophia Margaret lányaként. Bowerswellben nőtt fel, egy olaszos stílusú házban, a Kinnoull Hill lábánál. Bár gyermekkorában a szülei a „Phemy” becenevet adták neki, tizenéves korában már „Effie”-ként kezdték emlegetni. Nővérei, Sophie és Alice gyakran álltak modellt John Everett Millaisnek.

1842 és 1844 között a Misses Byerley által vezetett Avonbank iskolába járt az angliai Warwickshire-i Stratford on Avon közelében, részben azért, mert szülei azt akarták, hogy elveszítse skót akcentusát. Szorgalmas tanuló volt Avonbankban, minden évben díjat nyert, de amikor testvérei skarlátban meghaltak, kivették az iskolából, hogy édesanyját támogathassa.

John Ruskinnal 1841-ben ismerkedtek meg, amikor a lány 12, a férfi pedig 21 éves volt, ekkor írta Gray számára Az arany folyó királya című fantázia-történetet. Gray családja ismerte Ruskin apját, és bátorították a kettőjük közötti házasságot, amikor a lány már elég érett volt ehhez. A kezdetben bizonytalan udvarlás után 1848. április 10-én feleségül ment Ruskinhoz; ekkor 19 éves volt. 1848. április 10-én nászútjuk során Velencébe utaztak, ahol Ruskin a The Stones of Venice című könyvéhez végzett kutatásokat. Amíg a skóciai Perthben voltak, Bowerswellben laktak, a Gray család otthonában, mely később az esküvőjük helyszínéül is szolgált.

Gray és Ruskin eltérő személyisége nagyon hamar kiütközött, a páros tagjainak teljesen mások voltak a prioritásaik és a kapcsolatról, házasságról való elképzeléseik. Gray számára Velence lehetőséget biztosított a társasági életre, míg Ruskin magányosan a tanulmányokkal foglalkozott. Különösen a Ca' d'Oro és a Palazzo Ducale (Dózse-palota) rajzolását tartotta fontosnak, mert attól tartott, hogy a megszálló osztrák csapatok hamarosan lerombolják őket. Az egyik katona, Charles Paulizza hadnagy összebarátkozott Grayvel, Ruskin támogatása mellettl. A bátyja később többek között azt állította, hogy Ruskin szándékosan bátorította őket barátkozásra, hogy kompromittálja őt, ürügyként a különválásra.

Amikor öt évvel később találkozott John Everett Millaisszel, Gray még szűz volt. Ruskin kitartóan halogatta a házasság beteljesedését. Gray és Ruskin megállapodtak abban, hogy öt évig tartózkodnak a nemi élettől, hogy Ruskin a tanulmányaira koncentrálhasson. Egy másik ok a nő testének valamely aspektusától való nyilvánvaló undor volt. Ez pedig egészen pontosan a nászéjszakán derült ki: ekkor látta meg ugyanis feleségét először meztelenül (pontosabban ekkor látott egyáltalán bármilyen nőt meztelenül), és nem tetszett neki az intim testtájékokon a szőr látványa, így képtelen volt közelebb kerülni a feleségéhez, ez pedig az évek során nem változott.

Ahogy később írta az apjának:

Különböző okokat állított, gyűlöletet a gyermekek iránt, vallási indítékokat, a szépségem megőrzésének vágyát, és végül az elmúlt évben elmondta nekem az igazi okát... hogy egészen másnak képzelte a nőket, mint amilyennek engem látott, és hogy azért nem tett a feleségévé, mert már az első este undorodott a személyemtől.

Ruskin ezt az érvénytelenítési eljárás során az ügyvédjének tett nyilatkozatában megerősítette: „Talán furcsának fogják tartani, hogy képes voltam tartózkodni egy olyan nőtől, aki a legtöbb ember számára ennyire vonzó volt. De bár az arca gyönyörű volt, a személye nem volt arra formálva, hogy szenvedélyt gerjesszen. Ellenkezőleg, voltak bizonyos körülmények a személyében, amelyek teljesen megfékezték azt." Különböző felvetések születtek, többek között az undor vagy a szeméremszőrzete vagy a menstruációs vér miatt, ám Ruskin egyiket sem erősítette meg. Robert Brownell ezzel szemben a Marriage of Inconvenience című elemzésében azt állítja, hogy Ruskinnak a házassággal kapcsolatos nehézségei pénzügyi jellegűek voltak, és azzal az aggodalommal függtek össze, hogy Gray és kevésbé tehetős családja megpróbálták megcsapolni Ruskin jelentős vagyonát.

Így vagy úgy: a házasság 6 éve pokol volt Effie számára, akivel férje és anyósa is kegyetlenül bánt, ám ha távolabb került a férfitól, akkor az forró hangulatú szerelmes levelekkel bombázta. A frigyet végül Ruskin impotenciájára hivatkozva felbontották, Effie pedig egy másik férfi oldalán találta meg a boldogságot.

_{Forrás: wikipedia.hu, Facebook/KulTúra, Hölgymegálló érzéssel, gondolatokkal, mosolyokkal}