Szokatlan mintázatot vettek észre a Marson - nem hiszed el, hogy mire hajaznak, ha elsőre megpillantod

Ez áll valójában a különleges jelenség hátterében.
Az emberiség eddigi legjobb tudása szerint - ami már elég jelentős - a vörös bolygón nem nő semmi. Egyetlen marsjáró vagy keringő egység sem bukkant még egyetlen alga, kaktusz vagy szálkás ördögszekér nyomára sem. Ezt teszi még meglepőbbé azt a felvételt, amelyet a NASA Mars Reconnaissance Orbiter nevű űrszondája készített 2008-ban. Ezen úgy tűnik, mintha fák sűrűje meredne függőlegesen felfelé a marsi északi pólus közelében fekvő fagyott dűnék gerincéről.

4,1 milliárd évnél is idősebb: A Szaharában találták meg a Marsról érkezett rendkívüli leletet
Olvass tovább...
Valójában azonban az egész csak nézőpont kérdése. Ha fejjel lefelé fordítjuk a képet, a halvány jég és homok előtt húzódó hosszú, árnyékszerű csíkok hirtelen sokkal inkább olyannak tűnnek, amik valójában: a dűne belsejéből származó sötét homoknak, amelyet a szén-dioxid-jég évszakos szublimációja zavart meg és indított el lefelé a dűne oldalán.
A Marshoz hasonlóan a Föld is meg van dőlve a Naphoz képest, és évről évre végigjárja a maga évszakait. Ám a Mars sok szempontból egészen más, mint a Föld, és ami ezekben az évszakos átmenetekben történik, az nagyon eltérőnek tűnhet.
A keservesen hideg marsi tél során a Földön uralkodó vízjég helyett a légkörből származó szén-dioxid fagy hóvá és dérré, szárazjég-réteggel borítva a sarki tájat. Amikor pedig a hosszú tél ismét átadja a helyét a tavasznak, ez a jég nem olvad folyadékká, mint a hó és a dér a Földön, hanem közvetlenül szublimál vissza a légkörbe.
Ez egy felkavaró folyamat. A Marsot elérő, gyenge napmeleg is elég ahhoz, hogy felmelegítse a dűnék gerince mentén húzódó jeget, amitől az meggyengül és megreped. Látszólag paradox módon (de valójában nem az), a napfény áthatolhat a félig áttetsző jégen, és alulról melegíti fel azt, így gázfelhalmozódások keletkeznek, amelyek végül kifelé törhetnek, magukkal sodorva a homokot.
This famous image captured by the HiRISE camera aboard NASA's Mars Reconnaissance Orbiter shows a fascinating optical illusion that looks exactly like a forest of coniferous trees sprouting from Martian hills. However, they are not plants, but rather dark sand cascades running down pinkish dunes near Mars' north pole.
— UFO mania (@maniaUFO) November 8, 2026
Ahogy a homok lezúdul a dűnék meredek lejtőin, hosszú, sötét csíkokat hagy maga után, amelyek felülről nézve faágakra és törzsekre hasonlítanak. Ezek nem csupán elméleti lavinák. A 2008-as felvételen a HiRISE kamera valójában egy kisebb porfelhőt is megörökített, amelyet a dűnén lezúduló anyag vert fel. Egy 2011-es tanulmányban a néhai bolygókutató, Candice Hansen-Koharcheck (Planetary Science Institute) és kollégái egymást követő marsi években készült felvételeket hasonlítottak össze az északi sarki dűnékről, feltárva, milyen drámaian képes megváltozni a táj.

Kitörhet egy vulkán egy napon a Marson? A szakértők válasza mindenkit megdöbbentett
Olvass tovább...
Egyes dűnéken új vízmosások és mélyedések alakultak ki, míg mások tövében friss homoklerakódások halmozódtak fel. Az általuk megmért öt dűne esetében a lejtők alsó pereme egyetlen marsi év alatt 2,2 és 4,7 méter között mozdult el előre.
Nyárra a jég eltűnik, és magával viszi a sötét csíkokat is. A marsi szelek újraelosztják a homokot, fokozatosan kisimítva a dűnék lejtőit. Amikor azonban visszatér a tél, a dűnék ismét befagynak - megteremtve a feltételeket a furcsa, tünékeny erdők újabb tavaszához, amelyek úgy uralnak egy idegen világot, akár az árnyék nélküli fák - írja a ScienceAlert.
