Kitörhet egy vulkán egy napon a Marson? A szakértők válasza mindenkit megdöbbentett

Az Alba Mons a felszínterületét tekintve a leghatalmasabb vulkán a Marson. A régió új töréseiből szivárgó gázok - a föld alatti magma gázkibocsátásának Földön is ismert jelei - felkeltették a tudósok érdeklődését, mivel ez a valaha volt legjobb bizonyíték arra, amit régóta gyanítottak: a Mars geológiailag nem halott, vulkánjai csupán alszanak, ami felveti a kérdést, hogy láthatunk-e egy napon vulkánkitörést a Vörös Bolygón.

Az ESA (Európai Űrügynökség) ExoMars űrszondájának adatai szerint a hidrogén-klorid jelenléte a Mars egyetlen régiójában nem követi a bolygó többi részére jellemző évszakos mintázatot, és a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a gáz a felszín alatt rekedt magmából szabadul fel. Ez előrejelezheti a jövőbeli kitöréseket, és azt jelzi, hogy a Mars még mindig rendelkezhet belső hőforrással, ezáltal egyes helyeket alkalmassá téve az élet fennmaradására.

Az ExoMars 2016 óta kering a bolygó körül, és bár 2019-ben egy porvihar során már kimutatták a gázt, akkor még azt hitték, hogy a jég és a sárban lévő só reakciójáról van szó. Daniel Mège professzor és kollégái azonban nyomon követték a változásokat, és megállapították, hogy a HCl általában a marsi északi félteke telén éri el a csúcspontját, míg az Alba Mons lejtőin minden helyi tavaszkor megfigyelhető, ami a vulkáni magyarázatot teszi valószínűbbé.

Mègeék az évszakosságot azzal magyarázzák, hogy a téli fagy elzárja a gáz útját, de amikor a jég tavasszal szublimál a vékony marsi levegőben, egy gázfelhő szabadul fel, ami elég bőséges az ExoMars számára a kimutatáshoz, míg nyáron és ősszel a gáz lassabban szivárog az észlelési küszöb alatt.

A Trace Gas Orbiter képes volt megtalálni a döntő bizonyítékot. Olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Igazán lenyűgöző, hogy kiszúrt egy maroknyi molekulát egy talán időszakos forrásból, miközben folyamatosan mozgott a pályáján, hogy megfigyelje az egész marsi légkört

- mondta Mège, majd hozzátette:

A szivárgás térbeli eloszlását nézve azonnal egyértelművé vált számomra, hogy valamilyen vulkáni folyamat áll mögötte, de ezt be is kellett bizonyítani.

A marsi vulkánok óriási méretűek, és bár nincsenek kőzetlemez-mozgások, a Tharsis-régióban mindössze néhány millió év telt el a legutóbbi kitörések óta. A marsrengésekkel együtt ez is azt jelzi, hogy a vulkánok csupán alusznak. Amíg nem tudjuk hőjelekkel megerősíteni a magma jelenlétét, nem zárhatjuk ki a kitörés esélyét, a HCl pedig kiváló jel arra, hogy a magma ott van, és most már tudjuk, hol keressük. Mège kiemelte:

Eredményeink azt sugallják, hogy a Mars elég belső hőt tartott vissza ahhoz, hogy a közelmúltig fenntartsa a vulkáni tevékenységet, és valószínűleg a mai napig képes erre.

Colin Wilson, az ESA projektkutatója az IFLScience-nek elmondta:

A gázkibocsátás önmagában azt jelzi, hogy lávakitörések is előfordulhatnak.

Wilson megjegyezte, hogy bár a Mars Reconnaissance Orbiter felvételei szerint a lávafolyások az elmúlt néhány tízmillió évben keletkeztek - ami a Mars korához képest pillanatnyinak számít -, az űrkutatás 65 éve alatt még nem láttunk új lávafolyást. Wilson szerint:

Ez az új eredmény új lendületet ad számunkra, hogy vulkáni változások után kutassunk, számszerűsítsük a folyamatban lévő vulkanizmust, és megállapítsuk, jelenthet-e ez kockázatot a jövőbeli felfedezők számára.

A vulkanizmus emellett meleget jelent, ami a fagyos bolygón kulcsfontosságú, mivel a föld alatti hidrotermális rendszerek olvaszthatják a jegét.

Mège zárásként így fogalmazott:

A marsi élet keresése az Alba Mons régió szivárgó repedéseiben nagyon is logikus lenne. Ha a hidrotermális rendszerek aktívak, tartalmazhatják a mikroorganizmusok fejlődéséhez szükséges összetevőket és energiát, és megvédhetik a mikroorganizmusokat a felszín feletti ellenséges és változó környezettől.