Abbahagytam a fogamzásgátló szedését, de nem szóltam a férjemnek, most be akar perelni

Anettben egy ideje megfogalmazódott a gondolat, hogy szeretne leadni néhány kilót. Elkezdett edzeni, ám az eredménynem jött kellőképpen gyorsan, így rászánta magát egy másik nagy döntésre is. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Rettenetesen szorult helyzetbe kerültem és nem tudom, hogy mit tehetnék, vagy merre induljak el. Az utóbbi egy évben elég sok felesleg felszaladt rám: egyrészt a nem megfelelő táplálkozás és a mozgás elhanyagolása miatt, de nem tudtam nem észrevenni, hogy azután lett rosszabb a helyzet, miután elkezdtem fogamzásgátló tablettát szedni. Elkezdtem utána olvasni, hogy milyen mellékhatásai lehetnek és nem is kellett sokáig kutatnom, hogy megtaláljam: 

A fogamzásgátló szedése súlyproblémákhoz vezethet.

Mivel tényleg nagyon szerettem volna az ünnepekre formába lendülni, így azt a döntést hoztam meg, hogy elhagyom a tabit, gondoltam úgysem lehet baj, mivel másféle védekezési módszert is be szoktunk vetni. Igazából nem is tudom miért nem mondtam el a férjemnek. Nem mondanám azt, hogy elfelejtettem, vagy bármi, inkább csak nem akartam hallani azt az üres maszlagot, ahogy arról győzköd, hogy felesleges ez a fogyókúra, így vagyok szép, blabla. Kedves, de nem voltam erre kíváncsi, mindig csak felbosszantott vele.

A gyerekvállalás nem került közöttünk szóba.

A férjemnek nagyon határozott elképzelése volt arról, hogy mikorra kellene időzíteni a babát és még évekig szerette volna megalapozni az anyagi biztonságunk, lakást venni, nagyobb autó. Én támogattam ebben az elképzelésében és én sem görcsöltem rá. Jól megvoltunk így ketten.

A fogyás sikeres volt és egyre nagyobb önbizalmam lett, ami azzal is együtt járt, hogy egyre többször bújtunk össze a férjemmel, élvezte, hogy ennyire megélem a nőiségemet, én pedig azt, hogy végre kezdem visszanyerni a régi formámat.

A terhesség híre abszolút váratlanul ért.

Egyik hónapban aztán... hát elmaradt a vérzésem. Azt gondoltam, hogy a fogyás zavarhatott be, így nem is aggódtam. Eltelt egy nap, kettő, majd egy hét és még mindig semmi. Vettem egy tesztet: pozitív lett. Megfordult velem a világ, egy pillanat alatt minden megváltozott.

Anyuka leszek - gondoltam magamban.

 Elmondtam a férjemnek a hírt: teljesen ledöbbent. Lezuhant a kanapéra és értetlenkedve kérdezte, hogy ezt mégis hogyan? Szedek tablettát, ez nem lehet, ez csak valami tévedés. Nem gondoltam, hogy akkora dolog lenne, hogy abbahagytam a bogyót, így megmondtam neki, hogy hónapok óta nem szedem, annak köszönhető a fogyás.

Soha nem láttam még ilyennek: üvöltözni kezdett, és azt ordibálta, hogy ez átverés.

Meghűlt bennem a vér, nem tudtam semmivel megnyugtatni. Aznap összepakolta a cuccait és elment. Próbáltam megenyhíteni, mondtam, hogy most is tudunk gondoskodni a gyerekről, de ő hallani se akar róla. Elhagyott. Néhány nap múlva megkeresett azzal, hogy ügyvédett fogadott, mert egyrészt el akar válni, másrészt nem akar gondoskodni a gyerekről.

Jogi segítséget kért.

Azt mondta, hogy ő nem hajlandó fizetni a gyerektartást, mert behúztam a csőbe és ez nem közös megegyezéssel történt. Nem tudom igaza van-e, én még nem kerestem ügyvédet, mert meg akarom menteni a házasságomat és azt akarom, hogy a pici az apukájával nőjön fel. De ha mégis megmakacsolja magát, vajon tényleg van rá esély, hogy egy forintot sem kell nekem fizetnie?