Kiküldték az étteremből az ételallergiás vendéget, betegsége miatt alázták szét a debreceni csárdában

Újabb levelet kapott szerkesztőségünk egy olyan étteremről, amitől a pórul járt vendégeket mindenkit óva intenek. Az étterem nevét jogi okokból nem jelentethetjük meg, minden más részletet változtatás nélkül közlünk:

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretném megosztani egy nemrégiben történt, sajnálatos élményemet, amely Debrecen egyik népszerű éttermében esett meg velem és a társaságommal. Az eset, amelyet leírok, talán segíthet más étteremlátogatóknak és éttermi dolgozóknak, hogy jobban megértsék az ételallergiával élők szükségleteit és azokat a váratlan akadályokat, amelyekkel ilyen helyzetekben szembe kell nézniük.

Egy kedves barátnőm, Zsuzsa, aki többszörös ételallergiával él, naponta megküzd azzal a kihívással, hogy biztosan csak olyan ételt fogyasszon, amely nem jelent veszélyt számára. Egy szép szombat délután a baráti társaságunk úgy döntött, hogy együtt ebédelünk Debrecenben, és betértünk egy modernnek tűnő étterembe. Már mindannyian izgatottak voltunk, hogy kipróbálhatunk egy új helyet, azonban sajnos hamar kiderült, hogy Zsuzsa ételallergiája komoly akadályt jelent majd.

Az ételallergia állandó szereplő az életében, eddig ez nem jelentett problémát a legtöbb éteremben.

Zsuzsának többféle ételallergiája van, köztük a tejtermékekre, a tojásra és a diófélékre is érzékeny. Mivel ezek az allergének rengeteg ételben megtalálhatók, számára az étkezés egy étteremben mindig kihívás. Amint leültünk, Zsuzsa előzékenyen odafordult a pincérhez, és elmagyarázta, hogy többféle ételallergiája van, és szeretne biztos lenni abban, hogy amit rendel, az biztosan mentes ezektől. Tudatában voltunk annak, hogy ez néha bonyolult, de nem számítottunk arra, hogy ekkora ellenállásba fogunk ütközni.

A debreceni étterem pincére az évszázad bunkója volt.

Zsuzsa, miután átnézte az étlapot, megkérdezte a pincért, hogy a levest és a főételeket hogyan készítik, valamint hogy tartalmaznak-e bármilyen allergént. A pincér rögtön türelmetlennek tűnt, de Zsuzsa nem hagyta magát, hiszen egészsége múlhat azon, hogy pontos információt kap-e.

„Elnézést, szeretném tudni, hogy a leves alapja tartalmaz-e tejszínt, mert tejtermékeket nem fogyaszthatok.” – kérdezte udvariasan Zsuzsa.

A pincér, aki láthatólag nem örült a kérdésáradatnak, egyre ingerültebben válaszolt:

„Nem vagyok benne biztos, de szerintem nincs benne tejtermék.”

Zsuzsa itt megkérte, hogy egyeztessen a konyhával, mire a pincér láthatóan mérgesen fordult sarkon, és kisétált. Pár perc múlva visszatért, de a válasza nem volt kielégítő:

„A szakács is azt mondta, hogy szerinte nincs benne semmi allergén, de nem tudjuk garantálni.”

Zsuzsa nem hagyta annyiban, hiszen a „szerintünk” nem jelentett számára biztonságot.

„Megértem, hogy nehéz lehet minden részletet tudni az ételekről, de én nem ehetek olyat, ami tartalmaz tejet, tojást vagy dióféléket. Egy allergénlista elérhető lenne?” – kérdezte.

A pincér kifakadása az allergénekkel kapcsolatban és a tájékoztatás hiánya döbbenetes volt.

A pincér azonban itt elvesztette a türelmét, és közvetlenül Zsuzsának címezve szinte kiabálva szólt:

„Asszonyom, nem tudunk itt mindent figyelembe venni! Nem egy allergénmentes étterem vagyunk, és nincs allergénlistánk minden ételhez. Ha ennyire fontos, akkor talán nem is kellene itt ennie!”

A társaságon ekkor látszott a megdöbbenés. Senki nem számított arra, hogy néhány egyszerű kérdés ilyen reakciót vált ki a személyzetből. A vendéglátásban dolgozók közül sokan szoktak kérdéseket kapni a vendégektől, de eddig nem tapasztaltunk még ilyen ellenséges hozzáállást. Zsuzsa is elszégyellte magát, és félénken kérdezte:

„Akkor ezek szerint nem tudnak olyan ételt ajánlani, ami biztosan mentes minden allergéntől?”

A pincér ekkor már teljesen elvesztette a türelmét: „Nézze, nekünk nincs erre időnk, és nem is fogunk minden kérdésére válaszolni! Jobban járna, ha máshová menne ebédelni!”

A pincér utolsó megjegyzése után a társaság egy emberként döntött úgy, hogy felállunk és távozunk. Zsuzsa szeme könnyes lett a megaláztatástól, és mindannyian rendkívül kellemetlenül éreztük magunkat. A baráti ebéd, amelyet egy kellemes délutánnak szántunk, végül egy keserű, megalázó élménnyé vált mindannyiunk számára.

Úgy gondolom, hogy az étteremnek kötelessége lenne tájékoztatást nyújtani az allergénekről, és a személyzetnek is nagyobb türelemmel kellene viseltetnie azok iránt, akiknek egészségügyi okokból fontos tudni, hogy mi kerül az asztalukra. Az éttermek egyre több esetben találkoznak ételérzékeny vendégekkel, és az ehhez szükséges tájékoztatás hiánya veszélyes helyzeteket is teremthet. Sajnos itt nem csak az étterem hiányos tájékoztatása volt probléma, hanem az is, ahogyan a pincér beszélt Zsuzsával, aki csak a saját egészségét próbálta védeni. Nem kellett volna, hogy kellemetlen helyzetbe hozza őt azzal, hogy kiutasítja az étteremből.

Bízom benne, hogy levelem eljut a megfelelő helyekre, és a vendéglátóiparban dolgozók komolyabban veszik az ételallergiával kapcsolatos tájékoztatás szükségességét. Egyes emberek számára az allergének jelenléte életveszélyt jelenthet, és ezért mindenkinek joga van pontos információkat kapni az ételekről. Remélem, hogy hasonló helyzetekben az éttermek és a vendéglátósok nagyobb megértést tanúsítanak majd, hiszen a figyelmesség és a kommunikáció mindkét fél számára pozitív élményt biztosíthatna.

Üdvözlettel,
Egy csalódott vendég