Kipakoltatták a reptéren a férjem bőröndjét, ott Ferihegyen rögtön szakítottunk

Júlia és párja a régóta készült Spanyolországi nyaralásukra készültek. A férfi bőröndje fennakadt a reptéri ellenőrzésen és ezért kipakolták, ezzel pedig a kapcsolata is véget ért. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Minden a Liszt Ferenc Repülőtéren ért véget.

Sziasztok! Három évet voltam párkapcsolatban és ezt a három évet már sohasem kaphatom vissza. Az a helyzet, hogy bennem nagyon fiatalon megfogant a gondolat, hogy édesanya szeretnék lenni, a sors furcsa fintora, hogy ez egésze eddig nem adatott meg nekem. Amikor megismertem Ákost, akkor azt gondoltam, hogy ő lesz a nagy Ő. Mindenben tökéletes volt és hamar megbeszéltük azt is, hogy ő is szeretne majd édesapa lenni. A kapcsolatunk épült, szépült, fejlődött. Összeköltöztünk, eljegyzett, terveztük az esküvőt, közös vállalkozást, ám egy dolog csak nem akart szóba kerülni: az pedig a babavárás volt.

A szakítás a levegőben lógott.

Jó ideje feszült voltam emiatt és egyszer előálltam a farbával: nekiszegeztem a kérdést, miszerint hitegetett vagy tényleg apa akar egyszer lenni? Ő ezen ideges lett, hogy sürgetem és egyébként is mindent irányítani akarok és semmibe nincs beleszólása. Szó szót követett és több hétnyi feszült hangulatot eredményezett a kérdésem.

Egyikünk sem akart így élni, így megbeszéltük, hogy elutazunk valahová. Spanyolországba találtunk olcsó repülőjegyet és szállást is, a szervezés pedig elvonta a figyelmünket a közöttünk lévő feszültségről.

Én reménykedtem benne, hogy ott ismét napirendre kerül a babatéma és talán már úgy jövök haza a nyaralásból, hogy a szívem alatt hordom a picit. Bár neki nem mondtam, de csak erre tudtam gondolni: babaágyakat néztem, neveket, kisruhákat és gyakorlatilag minden ismerősömnek elmeséltem, hogy azért utazunk el, hogy teherbe essek. Mindenki nagyon örült a boldogságomnak és annak is, hogy Ákos végre elhatározta magát.

Az utazás napján már korán felkeltünk, kimentünk a repülőtérre, becsekkoltunk és szépen sorban álltunk az ellenőrzéshez.

Bejelzett a biztonsági kapu és ellenőrzést kértek Ákos táskájára.

Jelezték neki, hogy álljon ki a sorból és nyissa ki a táskáját. Kiderült, hogy a lézeres szőrtelenítőmet nézték fegyvernek, ez okozta a bonyodalmat. Nagyot nevettek és meg is jegyezték, hogy ezentúl majd ezt is felírják a fegyvernek látszó tárgyak közé. Ahogy Ákos csomagolta vissza a holmijait, megláttam valamit: két darab 12 darabos gumi volt becsomagolva a táskájába.

Mint aki elfelejtette hol van, ott rögtön rákérdeztem, hogy az mégis minek? Az őrök gyorsan arrébb mentek, valószínűleg kellemetlen volt nekik a jelenet és Ákos is próbált csitítani, de nem tágítottam.

Értetlenkedve nézett rám és azt mondta, hogy mégis mi lenne? Óvszer.

Teljesen kikeltem magamból. Elmondtam neki, hogy azt hittem azért utaznunk, hogy babánk legyen és nem értem, hogy tehette ezt velem. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb és aztán kimondta, amitől rettegtem: nem most van itt az ideje a gyereknek.

Idegből cselekedtem: adtam neki egy hatalmas pofont és ott hagytam. Hazamentem a lakásunkba, kipakoltam és eljöttem. Három év ment el az életemből, de többet nem akartam ré pazarolni. Hol vannak az igazi férfiak, akik édesapák akarnak lenni? Akik nem félnek egy új életet a világra hozni? Akikben nincs kétség és kétely? Őket keresem. Az ilyen Ákos féle tökölődő macskajancsik meg nem mondom inkább, hogy hova menjenek. Ha elém állna azzal, hogy készen áll, akkor talán visszafogadnám, de addig semmi beszélnivalónk nincs egymással.