Minősíthetetlen a mai óvodások viselkedése, mélyen megrendítő az édesanya vallomása

Ágota gyermeke most kezdte el az óvodát és még alig telt el az évből, máris borzasztó tapasztalatokat szerzett az intézményben. A levelét változtatás nélkül közöljük:

Tisztelt újság! Szeretném, ha a levelem minél több szülőhöz eljutna, így igen fontosnak tartanám, hogy megjelentessék. A kisfiam nem olyan régen kezdte az óvodát, egészen pontosan idén. Mindkettőnkben jó nagy adag félsz volt: egyrészt először töltünk egymástól ennyi időt, másrészt először megy hosszú időre közösségbe és csak reménykedtem, hogy minden jól alakul.

A kisfiam csendes, aranyos, szófogadó gyerek, voltak dolgok, amikre kifejezetten figyeltük a nevelése kapcsán. Ilyen volt többek között az, hogy megtanulja az udvariasságot, hogy ne emelje fel a hangját, ha szeretne valamit, illetve soha nem beszéltünk előtte csúnyán.

Már rögtön az első héten felháborító dolgokat mesélt, de ekkor még igyekeztem türelmesnek lenni.

Hamar szokásunkká vált, hogy mikor megyek érte, akkor a hazaúton elmeséli a kis napját, minden fontosat, ami történt vele. Akkor sem történt ez másképp, azonban egy mondata különösen megütötte a fülemet.

És akkor a Peti azt mondta, hogy b*szd meg. Egy pillanat alat a lábamba szökött a vér, vissza is kérdeztem, hogy tessék kisfiam? Majd elismételte a mondatot és mesélt tovább. Nem tudta mit jelent ez a szó.

Nem tudtam mivel teszek jobbat: ha felvilágosítom, vagy ha sem, a döntéssel megvártam az édesapját. Természetesen ahogy én, úgy ő sem örült, hogy a gyerek az első héten megtanult egy csúnya szót, de lefekvésnél elmagyaráztuk neki, hogy mit jelent és hogy nem szabad használni. Bocsánatot kért, megértette.

Az óvodában jeleztem a történteket.

Az eset néhány nap után megismétlődött, megint ezt mondta neki a nagyobb fiú és még le is hülyézte. Megpróbálta neki a kisfiam elmagyarázni, hogy ezt nem szabad, akkor pedig meg is lökdöste. Másnap azonnal szóltam az óvónőknek, akik megígérték, hogy elbeszélgetnek a rendbontó fiúkkal, mert addigra már többen voltak, eltanulták a társuktól.

Azonban a dolog újra megtörtént az obszcén viselkedés, már célzottan a fiamnak mondták és édesanyaként megszakadt a szívem.

Eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiba és ismét az óvónőhöz fordultam, hogy támogasson, amikor a többi szülővel beszélek. Megvártam, amíg jönnek a gyerekekért és elmondtam nekik, hogy mi zajlik az óvodában. Az igazán megdöbbentő azonban néhány felelőtlen szülő viselkedése volt.

Kikérték maguknak, hogy beleszóljak a gyerekük nevelésébe, vagy abba, hogy milyen szavakat használhatnak. Teljesen letaglózott a válaszuk, egyáltalán nem erre számítottam. Néhány szülőtől kaptam kedves, bátorító szavakat, de pont nem azoktól, akiknek a gyerekével a probléma volt.

A férjemnek is elmondtam a beszámolómat a történtekről és most közösen gondolkozunk.

Az a helyzet, hogy lehet kivesszük a kicsit az óvodából és itthon marad vele még egy évet, utána pedig másik intézményt választunk. A kisfiam sem bánná, de lett néhány barátja, ezek pedig ilyen korban még olyan véglegesnek tűnnek, így felváltva sírdogál miattuk és örülne a nyakába szakadt plusz egy évnek itthon. E sem merem képzelni azt hogyha itt már most ez megy, akkor mi lesz a suliban.

De őszintén kérdezem: én reagálom túl a történteket és már itt tartunk, hogy a gyerek azt mond, amit akar követkemények nélkül, vagy jogosan vagyok felháborodva?