Ránéztem az újszülött kisfiamra és elakadt a szavam, másodperceim voltak dönteni

Márton és felesége régóta küzdöttek házassági problémákkal. Egyik nap aztán az asszony férje elé állt egy vallomással és dönteniük kellett. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Én és a feleségem még csak három éve vagyunk házasok, de a közös élet finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Rengeteget veszekedtünk a kezdetektől fogva és egyszerűen egyikünk sem érttette, hogy amíg "csak" párkapcsolatba éltünk miért működött jól minden, amikor pedig hivatalossá tettük a dolgot, akkor miért romlott meg a viszonyunk. Mindketten úgy éreztük, hogy tehetetlenek vagyunk, fuldoklunk, miközben amit közösen felépítettünk, szép lassan összedől.

Egyik nap aztán elém állt és bevallotta, hogy félrelépett. Azt mondta itt és most döntsük el, hogy mit akarunk egymástól. Elmondta, hogy ki volt a férfi, egy üzleti partner Szaúd-Arábiából, többször voltak együtt, a férfi pedig azt is felajánlotta, hogy együtt utazzanak el.

Összetörtem, undorodtam a megcsalás gondolatától is, de azt is beláttam, hogy valóban most kell döntenem. Átbeszélgettük az egész éjszakát, sírtunk mindketten rengeteget és megfogadtuk, hogy dolgozni fogunk a kapcsolatunkon.

Így is történt. Lassan és nehezen ment, de végre azt éreztem, hogy megint mindketten közös célért dolgozunk. Aztán megtörtént a váratlan: a feleségem bejelentette, hogy babát vár. A terhesség híre hihetetlenül kettős módon hatott rám: egyrészt boldog voltam, hogy végre édesapa leszek, másrészt féltem is, hogy még a mi házasságunk sem áll olyan erős lábakon és egyből felelősséget vállalunk valakiért. És aztán... aztán egyszer csak bekúszott a fejembe a matekozás. Mikor is volt az a bizonyos férfi? Számolgattam és bizony, volt rá esély, hogy nem az én gyermekemet hordja a szíve alatt.

Nem mertem vele erről a félelmemről beszélni és ő sem hozta fel. A várandósság hónapjait jól viselte, mi pedig dolgoztunk tovább azon, hogy mire a pici megérkezik tényleg azt mondhassuk, hogy minden rendben közöttünk. Láttam rajta, hogy ő is gondolkozik, veszettül agyal a dolgon, de ezt a kérdést egyikünk sem merte kirakni az asztalra. És egyébként is, megbeszéltük, hogy elfelejtjük azt az esetet.

Aztán eljött A NAP. A feleségemnek olyan sűrűek voltak a fájásai, hogy azonnal kórházba vittük és rövid vajúdás után megszületett a kisfiam.

Mikor beléptem a szobába és ránéztem a feleségemre, ahogyan fogta az újszülöttet, megmelegedett a szívem. Tudtam, hogy ő az a nő, akivel lenni akarok. Minden ami történt a kettőnk hibája, együtt okoztuk.

Aztán közelebbsétáltam és megláttam a babát. Én egy vöröses hajú, világosbőrű, zöld szemű férfi vagyok. A kisfiam gyönyörű volt, a leggyönyörűbb, amit, vagy inkább akit valaha láttam. Sötétbőrű, feketéshajú, barna szemű csöppség. Összenéztünk a feleségemmel. Azt hitte életem legnehezebb döntését kell meghoznom egy másodperc alatt. És így is volt: egyértelmű volt, hogy nem én vagyok a vérszerinti apja. De az is egyértelmű volt, hogy úgy fogom szeretni őt, hogy erre soha ne jöjjön rá. Megcsókoltam a nejem és felvettem a fiamat. Abban a percben úgy fájt, hogy majd meghaltam, de néhány nap múlva már eszembe sem jutott ez az egész és ezzel végleg magunk mögött hagytuk a megcsalás okozta fájdalmat.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.