Visszakaptam a volt férjemet a Balaton Soundon, ez a koncert újra összehozott minket, örökre elástuk a csatabárdot a fesztiválon

A következő vendégcikk szerzője P. Adrienn, aki a váláskor látta utoljára a férjét, azt hitte, örökre meggyűlölte, de most újra összehozta őket az élet a Balaton Soundon, és ismét fellángolt közöttük a szerelem. Az ő történetük következik Adrienn beszámolója alapján.

Sose voltam egy romantikus típus, falra tudnék mászni a romantikus filmektől, és nem hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra. Mégis most egy olyan szituációba kerültem a Balaton Soundon, amiről azt gondolná az ember, hogy ilyen az életben sosem fordul elő, csak a filmekben létezik ez; már ahogy írom, elképzelem, hogy akik majd olvasni fogják a történetemet, azt fogják mondani, hogy ez tuti kamu, és ez abszolút érthető, én sem hinném el, és őszintén szólva még most sem hiszem el, hogy tényleg ez történt velem/velünk.

A történet háttérsztorija igazából annyi, hogy én a volt férjemet 2018-ban ismertem meg egy koncerten. Barátnőimmel mentünk el egy Borgore koncertre, de én igazából sosem voltam az a bulizós típus, csak elkísértem őket, de nem álltam be táncolni, én inkább ez a társalgós személyiség vagyok. A volt férjem ugyanez, ő kifejezetten utál táncolni, így aztán hamar meg is találtuk a közös hangot aznap este, iszogattunk, beszélgettünk a pultnál, aztán utána elkezdtünk randizni, összejöttünk, közös albérletbe költöztünk, 2019 nyarán pedig össze is házasodtunk. Aztán nagyjából másfél év alatt tönkre is ment a házasságunk, keveset találkoztunk, nem igazán tudtunk közös programokat csinálni, mert a munkáink miatt mindig vagy váltottuk egymást, vagy csak késő este találkoztunk, amikor az ember bedől az ágyba, annyira fáradt. Egy idő után nem is olyanok voltunk, mint férj és feleség, csak mint két lakótárs, akik igazából nem is barátok, csak úgy vannak egymás mellett.

Aztán jött a tipikus megcsalós fordulat, de utólag nem hibáztatom emiatt, mert mi annyira nem tudtunk időt fordítani egymásra, hogy igazából nem csodálkozom rajta, hogy elcsábult egy másik nőtől (egyébként a munkatársa volt). A vitát inkább az váltotta ki akkor, hogy nem ő tőle tudtam meg, hogy félrelépett, hanem a nő dicsekedett el vele a munkahelyükön, és a párom egyik jóbarátja szólt nekem, hogy ez történt. És így nem is tudtam neki megbocsátani, úgy éreztem, örökre meggyűlöltem, a fejéhez vágtam, hogy undorodom tőle, és hogy egy gerinctelen, gyáva alak, és akkor mondtam ki, hogy el akarok válni. Ez 2021-ben meg is történt, utána nem is találkoztunk többet.

Most is teljesen véletlenül futottunk össze a Balaton Soundon, és mint kiderült, mindketten a Borgore miatt mentünk el (hozzáteszem, azóta sem szeretek táncolni, csak a zene miatt mentem el). Én először észre se vettem őt, csak álltam sorba a pultnál, és valaki megkopogtatta a vállamat. Annyira meglepődtem, hogy igazából hirtelen eszembe se jutott, hogy milyen haraggal váltunk el 3 éve, egyből elkezdtem érdeklődni, hogy hogy van, mi van vele mostanában, elkezdtünk beszélgetni, még az italomat is kifizette, aztán kérdezte, hogy nincs-e kedvünk a barátnőmmel velük menni tovább.

A Borgore koncert közben viszont egészen fura volt a szituáció, mert körülöttünk ugye mindenki ugrált, tombolt, táncolt, mi meg csak hallgattuk a zenét, mint annak idején, amikor megismerkedtünk. Többször egymásra pillantottunk, egymásra mosolyogtunk, és akkor így feltörtek bennem azok az emlékek, amik szépek voltak a kapcsolatunkban. Mikor nem hidegültünk még el egymástól, mikor még volt időnk egymásra, és egy kicsit el is érzékenyültem ennek hatására.

Ezt a Pali (így hívják a volt férjemet) észrevette, és szerintem tudta, miért sírok, mert megölelt, és neki is könnybe lábadt a szeme.

És annyira jól esett az az ölelés, olyan régen éreztem már azt, hogy így magához szorított; amikor tényleg úgy érzed, hogy attól az öleléstől felmelegszik a lelked. Szerintem így voltunk 2-3 percig a tömegben, aztán a koncert többi részét úgy hallgattuk végig, hogy hátulról átkarolt engem, és csak úgy voltunk. De ez annyira jó érzés volt nekem, olyan volt, mintha még mindig együtt lennénk, mintha el sem váltunk volna.

Másnap Siófokon találkoztunk, együtt ebédeltünk, és megbeszéltük, hogy mi is történt a fesztiválon. Arra jutottunk, hogy találkozzunk újra, és ha úgy alakul, akkor esetleg próbáljuk meg újra együtt. Most óvatosabban fogunk előre haladni, mert egyikünk sem akar megint belerokkanni lelkileg. Úgy érzem, hiába váltunk el akkor, valahogy még mindig össze lehetünk kötve érzelmileg, mert ez, ami a koncerten történt, ilyet tényleg csak filmekben lát az ember, és el sem tudja képzelni, hogy valóban létezik ilyen kötelék férfi és nő között.

Most úgy érzem, visszakaptam a volt férjemet, ez a Borgore koncert újra összehozott minket.

A közöttünk lévő harag az úgy eltűnt vagy megtört, nem is tudom, hogy mondjam ezt, és szerintem örökre el tudtuk ásni a csatabárdot azzal az öleléssel. Még mindig libabőrös vagyok, hogy ezt írom, nem tudom, mi lesz ebből az egészből, hogy tényleg újra tudjuk-e kezdeni, de nagyon szeretném, ha rendezni tudnánk a kettőnk viszonyát.