Küszöbön az újabb háború a szomszédban? Szörnyű dologra figyelmeztet a svájci lap

A 2024-es amerikai elnökválasztásnak ismételten hatalmas tétje lesz, akkor derül ki, hogy hívják majd a szabad világ vezetőjét 2025-től. A Neue Zürcher Zeitung svájci lap újságírója, Andreas Ernst viszont úgy véli, amennyiben Donald Trump nyeri a választást, akkor nagy valószínűséggel egy újabb háború fog kitörni a térségünkben, ezúttal azonban nem keletre, hanem délre tőlünk: a Balkánon.

A „Mi lesz, ha Donald Trump nyer?” című publikációjában ugyanis Ernst kifejtette, hogy a szerb nacionalista erők imádkoznak azért, hogy Trump nyerje az idei választást, már 2017 óta nagy támogatói a vitatott elnöknek. Ennek alapvetően több oka is van: az elnöksége alatt a Balkánon tevékenykedő diplomácia alapvetően Szerbia-párti volt, ezen felül Jared Kushner, Trump veje pedig egy hotelkomplexumot akar építeni Belgrád szívében.

Ernst szerint mindezek egy olyan vágyat táplálnak a szerb nacionalistákban, hogy a délszláv-háború után kialakult amerikai rendet felborítsák, és az egyensúlyállapotot átbillentsék egy Szerbia központú regionális renddé. Kiemelte, hogy a Nyugat-Balkánon jelenleg „Pax Americana” van és az amerikai hadsereg közbenjárása kellett ahhoz, hogy a boszniai és koszovói háborúk véget érjenek, valamint egy új rend felálljon a térségben.

Az amerikai béketerv azonban önmagában nem elég, ezt egészítette ki a 2003-as „thessaloniki ígéret”, amelynek lényege, hogy az Európai Unió gyakorlatilag az összes nyugat-balkáni országnak megígérte, hogy egy nap tagjai lesznek a blokknak. Ernst kiemeli, hogy ezzel az ígérettel sikerült a bosszúszomjas nacionalistákat marginalizálni, és ez a két dolog hosszú ideig a stabilitás formulája volt a térségben, azonban napjainkban ez már csak limitáltan nevezhető sikeresnek.

Azerbajdzsán a modellállam

Ernst kiemeli, hogy Aleszandar Vucic szerb elnök a 2010-es évek közepe óta sikeresen folytat egy olyan külpolitikát, amely a hajdani jugoszláv „el nem köteleződés” politikájához hasonlít a leginkább, tudatosan is épít arra a modellre. Ideológiailag gyakorlatilag folyamatosan egy kifejezés forog közszájon: „a szerb világ” – ennek a lényege, hogy a szerb kérdést úgy kell megoldani, hogy minden egyes szerb állampolgárt egyetlen ország alatt kell egyesíteni.

Az elmúlt évek során ráadásul Azerbajdzsánt emelik ki pozitív példaként szerb politikai körökben, tekintettel arra, hogy az évtizedeken át vitatott, hosszú ideig örmény kézben lévő Hegyi-Karabah területét megszerezték maguknak 2023-ban. Vucic többször is dicsérte Ilham Alijev azeri elnök „stratégiai nyugalmát”, mivel a kilencvenes években Azerbajdzsán még túl gyenge volt a terület visszaszerzéséhez, viszont a gazdaság fellendítésével már csak annyit kellett kivárnia, mikor jön a megfelelő pillanat. Nyilvánvalóan a szerbek számára ez Koszovó miatt fontos, amely még mindig érzékeny pont valamennyi szerb számára.

Töredezett Európai Unió

A szerző visszatér Donald Trump kérdésére és megállapítja, hogy ő maga nem fog azon dolgozni, hogy a meglehetősen törékeny nyugat-balkáni rendet felborítsa, de csak azért nem, mert egyáltalán nem prioritás számára a régió. Ebben a tekintetben a szerb remények, illetve a szomszédos félelmek eltúlzottak, véli Ernst, ugyanakkor az vitathatatlan, hogy Trump politikája gyengíteni fogja az euróatlanti szövetséget, fennáll a veszélye, hogy az EU, mint geopolitikai szereplő jelentősége csökkenni fog.

Ernst szerint sok minden függ attól, hogy milyen a belső helyzet az Európai Unióban, viszont az némi nyugalomra ad okot, hogy bár az uniós parlamenti választásokon megjelentek bizonyos jobboldali és szélsőjobboldali tendenciák, ezeket a támadásokat sikerült alapvetően visszaverni. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a blokkon belüli kapcsolatok ennek ellenére feszültek lehetnek, elég csak a francia választási eredményekre gondolni, vagy akár a német kormánykoalíció jelentős gyengülésére. A svájci újságban pedig Magyarországot is megemlítették e tekintetben:

„A kívülről érkező gazdasági vagy politikai nyomás pedig további töredezettséghez vezethet a konszolidáció helyett. Ennek az eredménye a politikai nacionalizmus megerősödése lehet, ez pedig akár bizonyos blokkon belüli országok között erős szövetséget hozhat létre. Az orosz kérdésben például Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Bulgária is a saját útját járhatja, és amennyiben a Nemzeti Tömörülés nyer Franciaországban, akkor ehhez ők is csatlakozhatnak”

Revansista Szerbia

A szerző szerint mindezek utat nyithatnak a Nyugat-Balkánon a revansista Szerbiának, a cél pedig tiszta és világos lenne: az észak-koszovói szerbek integrálása, valamint a Boszniai-Szerb Köztársaság kiszakítása Bosznia-Hercegovinából azzal a céllal, hogy újra egyesüljenek Szerbiával. Ezt Oroszország teljes mellszélességgel támogatná, ezáltal pedig növelni tudnák a befolyásukat Európában, az EU gyengeségei pedig a Napnál is világosabbak lennének. Ernst úgy véli, a kérdés ezért úgy helyes, hogy vajon Donald Trump destabilizálja-e Európát annyira, hogy ez többek között a Balkánon is utat nyit a konfliktusoknak? A szerző ijesztő konklúziót vont le:

„A veszély nagyon is valós az Európai Unió bizonytalan helyzetéből adódóan. Nem valószínű, hogy Európa a Pax Americanát fent tudja tartani Amerika nélkül”.