II. Vilmos császár beszólt Ferenc Józsefnek, aki erre egész Budapeset átalakította, vérig sértette a kritika rögtön cselekedett

Fővárosunk, Budapest a Duna folyó egyik valódi ékköve: évről évre belföldi és külföldi turisták milliói keresik fel. A városkép ikonikus, vonzó része mindenképpen az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában alakult ki: a kiegyezés után (és előtte is), valamint a millenniumi ünnepségekre pedig grandiózus épületegyüttesek készültek el - többek között például a Hősök tere is.

A budapesti városkép egyik legmeghatározóbb elemi a köztéri szobrok - ebből fővárosunk igen jól el van látva, a Kossuth tér óriási lovasszobraitól Kolodko Mihály eldugott mini-alkotásaiig.

A 45 év kommunizmus bár a monarchia örökségétől eléggé elzárkózott a "múltat végképp eltörölni" jegyében, szintén komoly szoborállító volt, így ez idő alatt is csak szaporodtak a bronz és kőfigurák a város közterein.

Érdekes az eredettörténete annak, hogy miért van ennyi köztéri szobor Budapesten. Az nyilvánvaló, hogy nem a lakosság, nem a "nép" találta ki azt, hogy lenniük el - a koncepciónak valahonnan felülről kellett érkeznie.

Ha meghalljuk azt a nevet, hogy Ferenc József, sokaknak (bár a mai intellektuális nívót tekintve rengeteg embernek fogalma nincs, ki volt ő) maga a patás  ördög jut eszébe, a gonosz Habsburg uralkodó, aki alatt sanyarú sorsa volt a magyaroknak (erre a teljesen kifordított és igaztalan narratívára sajnálatos módon az olyan filmek is ráerősítenek, mint a most bemutatott Most vagy soha! című kalandfilm) - Ferenc József kétségtelenül kemény kezű uralkodó volt, és nyilvánvalóan követett el hibákat élete során, de valamiféle magyarellenes zsarnoknak beállítani egyszerű történelemhamisítás.

Ferenc József (akinek érdekes módon nincs köztéri szoba Budapesten) nagyban hozzájárul a város fejlődéséhez, és a szoborépítéseket is ő rendelte el - méghozzá ahogy a legenda tartja, II. Vilmos német császár javaslatára. 

A német uralkodó amikor vendégségbe érkezett a Habsburg királyhoz, Budapesten is tettek egy sétát. és csak úgy odavetette, hogy szép-szép, de hogy igazi világváros legyen, kellenének szobrok, ami Ferenc József meg is fogadott, és Budapesten beköszöntött a szobrászok számára az igazi aranykor - és hogy mennyire nem volt magyargyűlölő zsarnok, talán mi sem bizonyítja jobban, hogy már ekkor engedélyt adott, hogy a magyarok számára fontos személyeknek legyen szobra, sőt, még olyanoknak is, akik részt vettek az 1848-as forradalomban.