Minősíthetetlen stílusban kommunikált egy vevő a hevesi kisboltban, több dolgot összetört és még ő kiabált panaszkönyvért

Kivételesen nem egy pórul járt vevő küldött nekünk üzenetet, hanem egy eladó, aki a neve elhallgatását kérte, nehogy kitegyék az állásából. A levelet változtatás nélkül közöljük*:

Sziasztok! A levelet egyrészt feszültségoldásként, másrészt szórakoztatásképp, harmadrészt okításképpen küldöm el. Bent voltam azon a bizonyos napon, amikor a levélben lévő vásárló nálunk volt és finoman szólva is megviselt az eset. Amellett, hogy átélni szörnyű és megalázó volt, el tudom képzelni, hogy valaki meg látja benne a humor forrást, de ami a legfontosabb: mindenki kérek, aki olvassa, hogy soha, de soha, akármennyire rossz napja van, akármilyen termék fogyott el, ha nem mosolyog az eladó, ha sor van a kasszánál, akkor se viselkedjen így, mert ez emberhez nem méltó.

Egy Heves vármegyei kisboltban vagyok alkalmazott (többet erről nem árulhatok el, mivel a főnökeim kifejezetten kiemelték, hogy nem beszéd tárgya ami az üzletben történt), így elnézést kérek a névtelenségért.

Szóval bejött olyan délután 4 fele egy nő és veszettül keresett valamit. Elég hamar feltűnt, mert fel s alá járkált a sorok között és félhangosan mormogott, hogy nem hiszi el, hogy mindig ez történik, az nem lehet, mégis mit képzelnek, a rendszer, stb, stb. Gyakran találkozunk problémás vevővel, ilyenkor általában összenézünk és amelyikünknek a legkevésbé van rossz napja az megy oda segíteni, de ők is hamar meg szoktak minket találni az általában agyatlan kérdéseikkel.

Most azonban már kellemetlen volt a járkálása, így én szólítottam meg, hogy miben segíthetek.

Megkérdeztem, hogy mit keres, mire esküszöm, így válaszolt: Tudja azt maga.

Mikor jeleztem neki, hogy itt bizony félreértés van és mondtam neki, hogy hol találja meg azt a boltot, benne azzal a termékkel amit keres, akkor guvadt szemekkel nézett rám és továbbment. Levett a polcról pár dolgot és odament a kasszához. Mikor ki kellett volna pakolnia a kasszaszalagra, akkor direkt melléejtette őket és fennhangon kiabálni kezdett, hogy megérdemeljük és ez jár annak aki átveri őt. Elindultunk felé, hogy kitegyük a boltból, erre még két befőttet összetört majd rendőrt akart hívni, hogy mi fenyegetjük. Ezután kiment a boltból. Hívtuk a főnökséget, kérdeztük, hogy mit csináljunk, de végül csak ki kellett takarítanunk.

Volt olyan kollégám, akit nem viselt meg túlzottan a dolog, azzal próbált nyugtatni, hogy ez a nő biztos beteg és az ilyenekkel türelmesnek kell lennünk, de nem tudom. Rengeteg beteg ember rohangál a világban, akik kedvesek, udvariasak és tisztelettudóak, ez a nő pedig... hagyjuk. Nem írhatom le mit gondolok róla. Nem tudom végül másik boltba átment-e, szerencsére se előtte, se utána nem láttuk. De azóta is ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut, hogy ilyen ember mászkál az utcán. Az biztos, hogyha legközelebb meglátom nem engedem be a boltba.