Beállított az esküvőnkre egy hívatlan vendég és a feleségem zokogva csókolta meg: visszaadta a gyűrűt és mindenkit hazaküldött

Tibor úgy érezte megismerte élete párját, akivel le akarja élni az életét, azonban egy hatalmas hazugságban élt, ami az esküvője napján derült ki. Ma az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok kedves olvasók, házasok, esetleg sorstársak. Nem tudom, hogy bármit is ér-e az, ha ezt most kiírom magamból, könnyebb lesz, vagy legalább egy felszarvazott férjben gyanút ébresztenek a szavaim, nem tudom. Az az igazság, hogy azóta a nap óta nem tudok semmit és mindent megkérdőjelezek. Arankát egy úgynevezett rapid randi keretein belül ismertem meg. Tudjátok, 7 ember 1 perc beszélgetés és megnézik kialakul-e a szimpátia. Utána pedig lehet dönteni a folytatásról. Ő volt a második beszélgetőpartnerem, de ő, sem én nem voltunk kíváncsiak másra. Aznap már randevúztunk is és az este nálam folytatódott: fergeteges éjszakánk volt. Másnap azt sem akartam, hogy hazamenjen, így maradt még egy éjszakát, majd még egyet és végül szépen lassan hozzám költözött. Bár a tempó gyors volt, folyamatosan ismerkedtünk: elmondta, hogy szüksége volt rám, mint egy falat kenyérre, mert épp most jött ki egy szörnyű kapcsolatból, a férfi, akivel együtt volt, nem becsülte meg. Elmondta azt is, hogy nem szeretné, hogy titkaink legyenek: a férfi házas volt és gyermekei voltak. Én elfogadtam, mindenkit fejbekólinthat a szerelem, visszacsinálni pedig már úgysem lehet. Nem mellesleg pedig Aranka volt az a nő, akiről mindig is álmodtam.

Így nem meglepő az sem, hogy eljutottunk a lánykérésig és az esküvőig. Aranka eközben új helyen kezdett el dolgozni, jobb pozíció, magasabb fizetésért. Időnként be kellett ugyan mennie az irodába, de nem bántam, mert furcsamód tüzesen jött onnan mindig haza. Az esküvő közeledtével azonban megváltozott: szótlanabb lett, kedvetlenebb, nem különösebben lelkesedett: arra gondoltam, biztosan a hajadonságát siratja, mert akárki akármit mondom, egy házasság nagy dolog. Aki egy kicsit is mélyérzésű ember, az tudja ezt, nem valami futószalagon gyártott bóvli, amit el lehet dobni.

Végül eljött a nagy nap és bár Aranka mosolygott, láttam, hogy valami zavarja, ahogy az édesanyját és a testvérét is. Amikor az eskütételnél tartottunk, akkor egyszer csak kinyílt az ajtó és egy öltönyös férfi lépett be rajta a kezében egy köteg papírral. Ránézett Arankára és könnyes szemmel mondta neki: beadtam, beadtam a válópert. Itt van aláírva, csak kérlek ne menj hozzá.

Fogalmam sem volt mi történik, de mikor a (leendő) feleségem arcára néztem akkor végtelen boldogságot láttam és örömkönnyeket. Odaszaladt a férfihoz és megcsókolta. Majd visszajött mellém a pódiumra és mindenkit megkért a távozásra. Elnézést kért, mint mondta, levélben majd mindenkit tájékoztat, de nem tudja most ezt elmesélni. Megköszönte a részvételt, felajánlotta, hogy az ebédet még mindenki elfogyaszthatja, mivel úgyis ki van fizetve, de azt is jelezte, hogy ő nem jön vissza. A helyzet rém kellemetlen volt, a vendégek sem értették mi történt, de (majdnem) arámat ez szemmel láthatóan nem érdekelte. Felém fordult:

Beszéljünk. - mondta.

Leültetett, megsimogatta az arcom és azt mondta:

Drága, drága jó Tibor. Te nem tehetsz semmiről. Jó ember vagy. De én nem vagyok az. Úgy néz ki, hogy nem. Aki ma idejött az új főnököm, az új munkahelyemről. Már az ottlétem első hónapjában éreztem, hogy forr közöttünk a levegő és végül viszonyt kezdtünk egymással, ami hónapok óta tart. Ekkor jöttem rá, hogy téged inkább társként, barátként szeretlek, de annak tökéletes vagy. Ami vele van, az az igaz szerelem. Egy utolsó esélyt hagytam neki, hogy elhagyja a feleségét, reméltem, de nem hittem, hogy megteszi. És most itt van. Ez az igaz szerelem. Remélem, hogy egyszer te is átéled. Mindig arra vágytam, hogy egy férfi valami nagyot, jelentőset tegyen értem. Az előző főnököm nem tette meg, de Ágoston most igen. Ő megtette. Neki valóban számítok. Sajnálom, hogy így alakult. 

Majd felállt és kisétált. Utánanéztem, az anyja és a húga ott várták. Megölelték és ami még megdöbbentőbb: Ágostont is. Tudták. Tudta az egész családja, hogy hülyét csinál belőlem és mégsem szólt senki, sőt, támogatták is. Ott, azon a napon összetört a szívem. Járok terápiára, írtak fel antidepresszánst, de nem tudom leszek-e valaha jobban. Elvesztettem életem szerelmét, a nőt, aki a mindenem, a jövőm és a jelenem volt. És valahol Magyarországon valaki elveszített egy férjet és néhány gyermek az apukáját. Azóta néha megnézem Aranyka adatlapját, boldognak tűnnek. Felvállalták a kapcsolatot. Nincs igazság a földön. Én mondom, nincs igazság.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.