Minősíthetetlenül átvertek a budapesti tisztítóban, 23 ezer forintom bánta és dobhattam kukába a több százezres ruhadarabot

Minden hétvégére jut valami szörnyűség: most Jácint osztotta meg velünk tapasztalatát, aki nagymamája féltve őrzött szőrmebundáját szerette volna kitisztíttatni és szakemberekhez fordult. Legalábbis ő azt hitte:

Elképesztően letargikusan írom ezeket a sorokat. Nem olyan régen a nagymamám eltávozott az élők sorából és ez már önmagában nagyon megviselt. Egyedüli unoka vagyok és a szüleim sem fiatalok már, így rám és a feleségemre hárult szeretett nagyim házának a kipakolása, a holmik szortírozása. Többször meg kellett állnom, annyira elérzékenyültem és ez akkor tetőzött, mikor a ruháihoz értem: volt neki egy csodaszép rókaszőr bundája, imádta, de keveset hordta. Azt mondta vannak darabok, amiknek megvan a helye és az ideje, nem szabad elkoptatni. Ilyen volt neki ez a kabát is. Jó régóta állt a szekrényben, kicsit viseltes volt, azonban miközben elérzékenyülve néztem, a feleségem megkérdezte, hogy gond lenne-e ha ő hordaná. Ettől felderültem, dehogy lenne gond, nagyon örültem neki.

Percdíjat számolnak fel a kecskeméti étteremben a fizetés után, távozásnál 4000 forintot kértek el tőlünk

Olvass tovább...

Budapesten élünk, így logikus volt, hogy tisztítószalont is itt keresünk. Találtunk is egyet, ami mosoda is és a neten elég jó értékeléseket olvastunk róla. Bevittük, nagyon kedvesek voltak: itt még nem sejtettük, hogy milyen csúnya átverésnek esünk majd áldozatul. Átvették a kabátot, azt mondták, hogy értesítenek ha elkészül. Hívtak is rá három napra, szépen becsomagolva megkaptuk. Kifizettem, 23 ezer forint volt a végösszeg. Nem kevés, de úgy voltam vele, hogy a nagymamám hagyatéka és a feleségem öröme megér ennyit. Otthon aztán nagy lelkesen kibontottuk és ekkor szembesültünk a szörnyű valósággal: kiégetve, hypófoltosan, furcsa szagúan kaptuk vissza. Ezt természetesen (mivel becsomagolva kaptuk) a helyszínen nem vettük észre. Mérhetetlenül elszomorodtunk.

Én azonnal kocsiba pattantam és visszamentem a tisztítóba, a feleségemet megkértem, hogy maradjon otthon, mivel nem akartam hogy lásson dühöngeni. Tudom, hogy nem szereti a feszültséget. Visszamentem és megpróbáltam emberi hangon elmagyarázni, hogy ezt mégis hogy képzelték és kárpótlást kértem. Tegyék rendbe (már ha ez egyáltalán lehetséges) és kérem vissza a 23 ezer forintomat mivel tönkretették a drága nagymama kabátját.

És most figyeljetek, mert ez az igazán arcpirító: a szemembe hazudtak és azt mondták, hogy ők nem így adták vissza. Felajánlották a panaszkönyvet és azt mondták ennél nem tehetnek többet. Elöntött a pulykaméreg és elkezdtem veszekedni: de hajthatatlanok voltak. Az ott lévő hölgy egy idő után csak ugyanazt ismételgette: írjon be a panaszkönyvbe uram és ekkor a pultra csaptam.

Ettől szemmel láthatóan megrettent és telefonért nyúlt, azt mondta rendőrt hív ha nem távozom, így eljöttem. A kabátot otthagytam, de rá sem bírtam nézni. A feleségem azóta is vigasztalhatatlan és én is nagyon szomorú vagyok, hogy lehet ennyire lelketlenül bemocskolni egy szép emléket.