Elvittem a pasimat egy cirkuszi előadásra, kiment a boltba cigiért és aztán küldött egy üzenetet: soha többé nem tért vissza hozzám

Ha nem leírva látjuk nem hisszük el: Gréti az egy éves évfordulójukra lepte meg párját egy szuper utazással, aminek egyik állomása egy cirkuszi előadás volt. Azóta valószínűleg már kétszer is megbánta az ajándékot, de olvassátok el ti is, hogy pontosan mi történt:

Sziasztok! Azt mondják, hogy adni jobb, mint kapni és eddig én is ennek az elvnek a mentén éltem az életemet. Tulajdonképpen kifizetődő volt: sosem használtak vagy zsákmányoltak ki, valahogy tökéletesen megtaláltam a balanszot az életemben. Mintha a sors a tenyerén hordozott volna. Amikor pedig megismertem Kornélt, akkor is azt gondoltam, hogy azért éppen most jött, mert megérdemeltem és most értem meg rá. Csodásan haladt a kapcsolatunk, építgettük a közös életünket, sokat beszélgettünk és azt hittem mindent tudok róla. Amikor közeledett az egy éves évfordulónk, akkor szerettem volna meglepni valami különleges ajándékkal. Egy igen neves cirkusz éppen Palermóban állomásozott, ami egyébként is gyönyörű város, Kornél pedig imádja az ilyesféle szórakozást. Én kevésbé rajongok az előadóművészet ezen ágáért, de gondoltam most belefér, mellette meg vásárolgatok, sétálok, éttermezgetünk, iszogatunk.

Nem titkolt vágyam volt az sem, hogy ezen az úton elhatározza magát és végre eljegyez, hogy a további éveinket férj feleség nexusban éljük le. Nagyon örült az ajándéknak, egyből elkezdett tervezgetni, útiterveket, látnivalókat nézett, mindent leszervezett. Ezt szerettem benne, határozott, kezdeményező férfi. Eljött az utazás időpontja, ezzel is minden remekül ment. Elfoglaltuk a szállást, ami elképesztően romantikus volt, jacuzzi a szobában, pezsgő bekészítve... na szóval adtunk az érzésnek. Végigmentünk a kiszemelt állomásokon, megnéztük a látnivalókat, végül pedig elértünk a cirkuszi előadás estéjéhez. Izgatottan indultunk el, busszal mentünk, hogy még többet láthassunk a városból. Odaértünk, bemutattuk a jegyünket, helyet kerestünk és elindult az előadás. Igazán remek artistákat mutattak be, voltak állatok, kiválóan szórakoztunk, sokat nevettünk, csodálkoztunk, álmélkodtunk.

Az átvezető műsorok között kecses táncoslányok szolgáltatták a látnivalót és bár észrevettem, hogy a párom szeme el-elkalandozik, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Véget ért az előadás, hatalmas ovációval ünnepelték meg a művészeket, állva tapsoltunk. Meg akartam ölelni Kornélt, azonban nyugalomra intett és azt mondta ne haragudjak, de elugrik cigiért, itt van 5 percre a bolt, sürgős lenne, addig még nyugodtan fotózkodjak. Így is történt, mindent megörökítettem, vízilótól kezdve az oroszlánokon át, és még a fellépők is szívesen készítettek közös videókat. Amikor az órámra néztem, akkor vettem észre, hogy Kornél már vagy 30 perce távol van. Először kimentem megnézni hátha dohányzik, majd elmentem a cigarettaboltba is, de sehol semmi. Próbáltam hívni, de foglalt volt. Sőt... tinédzserkoromból emlékeztem erre a hangra, mintha letiltott volna.

Kezdtem kétségbeesni: mi történhetett? Ekkor csippant a telefonom, Kornél írt, ne várjam. Nem jön ma haza. Majd elmagyarázza, semmi baj és sajnálja.

Micsoda? Gondoltam magamba, ez mégis... hogy... mi történt? Hívtam egy taxit és visszamentem a szállásra. Vettem egy üveg pezsgőt és megittam, hogy valamennyit tudjak aludni. Másnap is próbáltam elérni, semmi. Harmadnap sem. Elment három napja a pasim és azóta nem láttam. A hazautazás napján jött tőle egy üzenet, amiben mindent megmagyaráz:

Nagyon sajnálja, de az egyik táncoslány élete nagy szerelme, akivel a távolság miatt szakítottak régebben és most, éppen itt újra látta. Állítása szerint a lány is rögtön felismerte a színpadról és csak neki táncolt. Most pedig, ahogy fogalmazott, már nem gond a távolság, hiszen sikeres grafikus, nincs helyhez kötve. Azt is kifejtette, hogy szeret engem, de nem szerelmes és most... most újra érezte, ott, akkor abban a pillanatban, így a lánnyal és a cirkusszal marad. Ne haragudjak, de jobb ez, mintha összeházasodunk és válás lenne a vége. Illetve sok boldogságot kívánt.

Kimentem a reptérre és hazautaztam. A cuccait azóta sem kereste, valószínűleg nem is érdekli, meg oda amúgy sem kell. Megszerveztem életem legjobb ajándékát a pasimnak: az egy éves évfordulónkon újra együtt lehetett azzal a nővel, akire egész életében várt. Néha az én optimizmusom is megbicsaklik és hát... a védőangyalom ebben az egy évben valószínűleg szabadságon volt. Én pedig az életbe többet cirkuszba nem teszem be többet a lábam.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.