Váratlanul egy örömlány csöngetett be a vőlegényemhez: ezután elszabadultak az indulatok, majd az is kiderült ki küldte

Linda (31) élete legfájdalmasabb élményéről és az utána következő napok történéseiről írt nekünk, vászonra kívánkozik a nonszensz történet:

Sziasztok! Múlt hét végéig a világ legboldogabb embere voltam. Két év párkapcsolat után eljegyzett a világ legcsodálatosabb férfija. Remek a munkám, végre kinézett egy előléptetés is és a barátaim is fantasztikus emberek. Aztán történt valami. Valami olyan, amire ép ésszel, normális ember nem tud felkészülni.

Éppen az irodában készültem egy nagyon fontos meeting-re 8ezen múlt, hogy megkapom-e az előléptetést), amikor pittyent a telefonom. Egy email-t kaptam, benne egy videóval. Először ki akartam törölni, mert vírusnak hittem, de üzenet is volt mellé:

Ez a te drágalátos vőlegényed. Életed legnagyobb hibája, ha hozzámész.

Remegő kézzel elindítottam a videót, amin a házunk látszott. Egy igencsak alulöltözött hölgy csöngetett be hozzánk, a vőlegényem pedig ajtót nyitott. Váltottak pár szót és a kezdeti meglepődés után beinvitálta a hölgyet. Ami pedig ezután jön, az feldolgozhatatlan.

Az anyám bemutatta az új pasiját: Nógrád vármegyéig elért az üvöltözés ami ezt követte

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A videó készítője valahogy olyan helyet talált, ahonnan az ablakunkon is beláthatott. És az én életem párja nem várt túl sokáig. A nappaliban álltak neki hancúrozni. A megcsalás ténye letagadhatatlan volt, de az egész jelenetet nem értettem. Minden gesztus kivehető volt a kamerán és nem úgy tűnt, mintha a párom ismerné a nőt.

Végeztek, ekkor a férjem a farzsebébe nyúlt a tárcájáért, ám a nő rázta a fejét. Ezután kiengedte az ajtón. Világossá vált, hogy egy hivatásos hölgy járt nálunk, már csak azt nem értettem mit keresett ott és miért nem fogadta el a pénzt?

Időközben teljesen elfelejtettem a megbeszélést, üvöltve jött be a főnököm és előléptetés helyett közölte, hogy ki vagyok rúgva.

Az anyósommal csalom a feleségem, de a húga is a szeretőm: rettegek a közös karácsonytól, mindegyik engem akar majd

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szó nélkül szedtem össze a cuccom és mentem, fel sem fogtam, hogy mit üvöltött, vagy mi történt, de jelenleg nem érdekelt a karrierem sem, ezt az egészet akartam tisztázni, utána pedig majd lesz új állásom.

Rohantam hazafelé, de kiesett az egész út. Hányingerem volt, szédültem, forgott velem a világ. Hazaérve a vőlegényem teljesen természetesen fogadott, puszit akart adni, mire kibukott belőlem a kérdés:

Volt itt ma valaki? Nem bírtam el a titok súlyát.

Nem, felelte kicsit összezavarva.

Majd arról érdeklődött mit kérek vacsorára.

Én elédobtam a mobilt az elindított felvétellel, ő pedig falfehéren nézte végig.

Te küldted? - kérdezte.

A csinos nővérke nem akart velem találkozni, megzsaroltam: csontomat töröm vagy együtt töltjük az éjszakát

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Megdöbbenve néztem rá, hogy mégis hogy kérdezhetett ekkora baromságot, majd ezek után értetlenkedve nekitámaszkodott a konyhapultnak.

Azt mondta, hogy örömlány. És hogy nekem küldték, ajándékba. Nem gondolkoztam, tudom, de egyébként is elbizonytalanodtam a házasságban. Egy pillanatig azt hittem, hogy esetleg ajándék tőled... de nem is érdekelt igazán. A végén fizetni akartam, de nem hagyta. Így viszont nem értem mi történt.

Minden szavával mintha kést vágott volna a szívembe. Csak sírtam, ő is sírt és azt mondta sajnálja, de úgy érzi nem én vagyok az igazi. Ezután elment. Teljesen összeomlottam. A barátok tartották bennem a lelket, akik feltűnően zavartan hallgattak. Mikor zokogva kértem, hogy mondjanak már valamit, akkor egyikük elkezdte:

Tudod, egyik este hallottuk Imit (a volt párom) egy szórakozóhelyen. Nem látta, hogy ott vagyunk, de arról magyarázott a haverjainak félrészegen, hogy milyen egy unalmas nő vagy és ha lenne jobb, azonnal lelépne. Tudtuk, hogy ez kevés lenne ahhoz, hogy elhagyd, így... cselekednünk kellett.

Mivel az elejétől ellenezték a kapcsolatot, attól is féltek, hogy nem hinnék nekik, tehát lefizettek egy lányt, akit a neten találtak, mert biztosak voltak benne: Imi nem fogja elküldeni az ajtóból.

Döbbenten hallgattam a történetet. Azt hitték kiabálni fogok vagy veszekedni, de nem. Megöleltem őket. Nem miattuk szakítottunk. Később is történhetett volna, akár az esküvő napján. Hálás vagyok nekik és azóta sem hagytak egyedül egy percre sem. Sokáig nem leszek még kész az ismerkedésre, de ezentúl hallgatni fogok rájuk, mert tudom, hogy a legjobbat akarják nekem.