Az anyám bemutatta az új pasiját: Nógrád vármegyéig elért az üvöltözés ami ezt követte

Ma reggeli levelünk Nóra megdöbbentő levelét tartalmazza, akinél igen csak érdekesek a családi viszonyok, az édesanyja új párjának bemutatása majdnem bűncselekménybe fulladt:

A családunk egy egészen félresikerült vonatbaleset, tudom ezt már régóta. Anyánkat a gyereknevelése kívül minden érdekelte, apánkat meg ezen kívül semmi más. A válás borítékolva volt és amikor megtörtént tulajdonképpen fellélegeztünk: végre véget érnek a napokig tartó játszmák, a feszültség, a csenddel büntetés, a rossz hangulat, minden, ami egy gyermek életében minimálisan sem kellene, hogy megjelenjen. A mi esetünk eléggé speciális volt, mivel az öcsémmel együtt édesapámnál helyeztek el mindent, az anyukánk sem tiltakozott, tudta, hogy jobb ez így.

Bár tudtam, hogy a válás a legjobb dolog, amit tehettek, fiatal voltam és amúgy is lázadtam volna, de így még volt egy plusz faktor is, ami legalább néminemű indoklást adott nekem arra, hogy miért kell teljesen megőrülnöm és utálnom az egész világot. Elképesztően gáz pasikat szedtem össze: se szeri se száma nem volt az exeimnek, de ezek közül is kiemelkedett néhány extra durva arc, akivel ha nem vagy fiatal és felelőtlen, akkor semmi okod nincs összekavarni.

Az utolsó ilyen kapcsolatban annyi átverés volt, hogy felértékelődött bennem az egész életem és döntöttem: nem akarom ezt tovább csinálni. Elkezdtem manikűrösnek tanulni, szerettem is, pénzem is elég hamar lett belőle és ezzel párhuzamosan arra is gondoltam, hogy kicsit szorosabbra fűzöm a viszonyt az édesanyámmal.

Fel is hívtam és meglepően örült a közeledésemnek. Elkezdtünk beszélgetni és valóban úgy tűnt, hogy kezdünk egymáshoz közelebb kerülni. A folyamatos beszélgetések közben elmondta, hogy ő is mennyit változott: egy ideje egy új pasi került be a képbe, de ez végre úgy tűnt, hogy nem a volt barátok sorát erősíti majd, nem valóban komolyan gondolják mind a ketten.

Néhányszor összefutottam édesanyámmal és jelezte, hogy szeretné bemutatni az új párját. Kérte, hogy legyek megértő: elég nagy a korkülönbség közöttük és tudja, hogy ez szokatlan, de évek óta végre először boldognak érzi magát és én is pont így voltam: így megértő voltam és nyitott az új ismeretségre.

El is jött a nap, hogy anyám leszervezte az egész találkozót, jött a testvérem is, akit eközben szintén megtérítettem és rávettem, hogy fűzze szorosabbra a viszonyát anyukánkkal. Ő szkeptikusabb volt jóval, mint én, de eljött és szemmel láthatóan nem bánta meg: remek anya gyermek napot töltöttünk együtt, remek hangulat volt, mintha mindig is így lettünk volna hárman.

A hidegzuhany akkor jött, amikor épp egy vicces történeten nevettünk és megláttam öcsém arcát: egy pillanat alatt szinte fekete karikás lett a szeme, a keze ökölbe szorult és láttam, hogy mindjárt feláll. Körülnéztem és megláttam a dühe tárgyát: az utolsó exem.

Nagyon csúnyán váltunk el, pénzzel is lenyúlt, meg is csalt és eléggé sokat is üvöltözött, gyakran a családi eseményeken sem fogta vissza magát. Felénk tartott. Arra gondoltam, hogy meglátott, megpróbál majd szokás szerint visszaédesgetni, mint eddig annyiszor, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Odaért hozzánk, köszönt, majd szenvedélyes csókot váltott anyámmal. És itt vége volt mindennek: bennem még nem múltak el teljesen az érzések és tudtam, hogy egy idősebb nő miatt romlott meg végleg a kapcsolatunk. Az öcsém teljesen kiborult, engem pedig az készített ki, hogy az exem szemmel láthatóan felismert, tudta ki vagyok és mégis szerelmesen évődött az anyámmal, mintha közöttünk semmi sem történt volna. Elszabadult a káosz: én üvöltöttem, anyám semmit nem értett, az öcsém is üvöltött, a srác pedig (meglepő módon) higgadtan megpróbálta megmagyarázni, hogy megváltozott: szerelmes lett és ismét látja a szépen az életben, talán először.

Minden szava olaj volt a tűzre és végl a biztonságiak dobtak ki a plázából, anyámmal pedig azóta ismét nem beszéltünk. Na de... lehet-e így újrakezdeni vele bármit? Ő nem tudta, hogy ez a srác a volt párom és szemmel láthatóan, abban a pár percben míg meg tudtam őrizni a higgadtságom, azt láttam, hogy boldogok és szerelmesek. De mi van az én érzéseimmel?