Kikezdett velem az edzőm, ha az aranyérmet akarom, akkor vállalnom kell amit kért

Mai olvasói levelünk nem éppen könnyű témát boncolgat, így gyengébb lelkű olvasóinkat kérjük, hogy NE OLVASSÁK TOVÁBB a lenti levelet, mert felkavaró lehet.

Sziasztok! Szerintetek én reagálom túl, vagy valóban felháborító az egész? És ha az, akkor mit kellet volna mondanom?

Egy sportegyesület tagja vagyok, ennél többet nem szeretnék elmondani magamról, azt sem konkretizálnám, hogy milyen sportot végzek, mert még a végén felismerhető lenne. Azért adtak be a szüleim edzésekre, mert rossz gyerek voltam és valamivel le akarták kötni az energiáimat. Igazi rosszcsont fiú voltam és végülis bevált a dolog: meneteltem szépen előre, érdekelt a dolog, szerettem is, a csapattársaim lettek a barátaim.

Aztán eltelt jó sok év és a jól megszokott edzőnk nyugdíjba vonult. Ez nyilván egy dolgot jelentett: új mestert kaptunk és tettvággyal felvértezve izgatottan vártam a bemutatás pillanatát. Én képedtem el a legjobban amikor szembesültem vele, hogy egy csinos hölgyről van szó, aki éppen akkor végzett az egyetemen és amolyan "kistanár" itt nálunk.

Egyből egymásra hangolódtunk, csak egy baj volt: a kezdeti motiválatlanságomat a csajszi iránti érzések teljesen elvitték, de ez még nem jelentette azt, hogy én tudok és akarok is újra versenyszerűen sportolni.

Ez így működött egy darabig, amíg el nem értünk egy nagyobb versenyhez, ami pénzjutalommal, másrészt egy elég nívós külföldi sportiskolába való bejutással is járt volna. A tanár mindenkit egyenként értékelt és tudtam, hogy alapos: megizzasztotta a versenyzőket, kemény fából faragták a kiscsajt.

Elérkeztünk hozzám, izgultam, de előtte készültem is: nem akarok hazudni, azért, hogy imponáljak neki. Megcsináltam a kötelező köröket, mire leültetett. Kivett a szekrényből egy üveg whiskeyt, töltött egy-egy körrel és azt mondta: te vagy eddig az egyetlen férfi aki nem vette a jelzéseimet. Nézd... ha akarsz indulni a versenyen, akkor egy kicsit közelebbről is el kellene beszélgetnünk.

Ő lehúzta az italát én pedig reflexszerűen az enyémet. Majd kimentem a szobából.

Lássuk be: ez egy tisztességtelen ajánlat. Na de eközben... én is fantáziáltam erről, és emellé még járna egy esetleges aranyérem is? Futás a győzelemért, átvitt értelemben? Lassú haladás, vagy egy maraton a hölggyel amit magamtól is lefutnék? Az előrelépési lehetőség óriási, de nem tudom ennek van-e eleje, vége, kell-e ez nekem, vagy utána ő hogy állna ehhez az egészhez. Lassan választ kell adnom és nem tudom mit tegyek.