A férj korábban ért haza a munkahelyéről, azonban amit az ajtón belépve látott, az a legvadabb rémálmaiban sem szerepelt

A feleségem zongoratanárnő, de mindig megosztjuk egymással a beosztásunkat, így sokkal könnyebb tervezni. Láttam, hogy órája van, de úgy kalkuláltam, hogy annak hamarosan vége, addig pedig összerakok a piknikkosarat és egyből tudunk is enni. Nagyjából képben vagyok a tanítványaival, most egy 19 éves zeneiskolás srác volt nála, udvarias csendes fiú, olyan akinek a szavát sem nagyon hallod. Vidzont roppant tehetséges.

Többször láttam, hogy a feleségemen felejti a szemét, én ilyenkor mindig mosolyogtam, tudom milyen ez az ő korában. Minden nőre rámásznál, a feleségem meg tényleg szép nő.

Tehát hazaértem, gyanútlanul lenyomtam a kilincset, beléptem a lakásba és földbegyökerezett a lábam. A feleségem a zongora tetején feküdt, felhajtott szoknyával és a szelíd, csendes fiú éppen egy harci bika üvöltésével dolgozott rajta:

Észre sem vették, hogy hazaértem. Egy pillanat alatt lepergett az életem és tudtam, hogy döntenem kell. Vagy kisétálok és úgy teszek mintha nem láttam volna semmit és hazajövök a szokásos időben, vagy pedig rájuk köszönök és akkor vége az egész eddigi életemnek, hivatalosan is.

Félreérthetetlen helyzetben találtam a barátnőmet két másik lánnyal, valósággal rám támadtak amikor rajtakaptam őket

Olvass tovább...

Azonban az élet meghozta helyettem ezt a döntést, mivel véletlenül kiesett a kezemből a bevásárlózacskó és hangos puffanással a földre zuhant. Rémülten hagyták abba az eddigi elfoglaltságukat és félmeztelenül bámultak rám, én pedig ott álltam a szétgurult avokádók között. Fogalmam nincs, hogy meddig néztük egymást, egy percig, ötig, tízig, vagy csak néhány másodperc volt, de a ránk nehezedett csendet egy súlyos mondat törte meg és a fiatal hódító száját hagyta el:

Ettől mindannyian felocsódtunk és a feleségemre néztem. Ő lesütötte a szemét, majd halkan, de érthetően motyogta:

Alig hittem a fülemnek. 25 év van közöttük. Azonban hajthatatlan volt és egy hosszabb mély beszélgetés után tisztáztuk a helyzetet. Elsőre megvolt a vonzalom, próbáltak egymásnak ellenállni, viszont 3 hónapja egyszer csak nem bírták tovább. Komoly ami közöttük van, közös életet terveznek. Én elköltöztem, a fiatal srác meg be, azóta is együtt vannak.

Belenyugodtam, nem tehettem mást. Mindenesetre akinek elmesélem a történetet, mindenki hitetlenkedve hallgatja és általában az a válasz, hogy amennyi nőt elhagytak egy fiatalabb lányért, logikus, hogy időnként törleszt a karma a másik oldalra is. Hát, kár, hogy pont velem törlesztett.