Egy férfi ajándékot hozott nekem az első randin majd az asztalra tette: zokogva hívtam a barátnőmet hogy azonnal jöjjön értem

Két éve ért véget az utolsó párkapcsolatom és egy ideje azt érzem, hogy lenne igényem a szerelemre. Nem volt csúnya szakítás, egyszerűen csak kihűlt a kapcsolatunk, de elég sokáig voltunk együtt ahhoz, hogy ne akarjak mást magam mellé és csak arra koncentráljak, hogy én mit szeretnék.

Mivel eléggé bebetonoztam magam karrier terén és ez sok időmet elvette, így az internetes ismerkedés mellett döntöttem, tudjátok a jól ismert jobb-balra kell húzogatni a tetszik nem tetszik embereket. Valahogy senki nem fogott meg igazán, aztán egyik nap szembejött Péter adatlapja. Közös volt a szimpátia, beszélgetni kezdtünk és egy hihetetlenül udvarias és kedves embert ismertem meg a személyében.

Két hétig beszélgettünk, amikor is végre leegyeztettük az első randit. Felhívtam a legjobb barátnőmet, hogy készülődjünk együtt, új ruhát vettem, sminket és hajat is segített készíteni, nagyon jó előérzetem volt az esti találkozó végkimenetelével. Nem tartom magam prűdnek, de nem szeretem amikor egy férfi túl korán hozakodik elő intim jellegű témákkal és nagyon tetszett, hogy Péternek sosem volt még csak obszcén kijelentése is.

Igazi úriember. Eljött az indulás ideje, egy Kálvin téri kis pubba egyeztünk meg: mindketten ismerjük és szeretjük, valamint valóban romantikus és csendes hely, jó ott beszélgetni. Szeretek kicsit előbb érkezni a helyszínre, hogy én lássam meg belépni a srácot, illetve kicsit megnyugjak és körülnézzek a helyen. Ez most is így történt.

Válságban volt a testvérem házassága és tőlem kért segítséget: azóta nem beszélünk és ez így is fog maradni

Olvass tovább...

Nagyjából 10 perc múlva egy sötét hajú, magas, barna szemű férfi lépett be, ingbe, farmerbe, hófehér cipőben és alig akartam elhinni, de ez a jóképű és sármos férfi bizony hozzám érkezett. Minden nőnek azonnal megakadt rajta a tekintete én pedig nagyon büszke voltam, mert ő csak körül pásztázott engem keresve és mikor meglátott, másra sem figyelve sietett hozzám. Kezet fogtunk, bemutatkoztunk, puszi-puszi.

Kikért egy kör italt, majd beszélgetni kezdtünk. Nagyjából negyed órája tarthatott a dolog amikor Péter a mondat közepén a zsebébe nyúlt és kitett egy bilincset az asztalra, majd felém tolta.

Én értetlenül néztem rá és mondta, hogy akár most is felteheti rám, hogy kicsit beizzítsuk az estét, mielőtt felmennék a lakására. Rémülten néztem rá és a kedves, mosolygós férfi hirtelen egy vicsorgó elmebetegnek tűnt.

Azonnal a telefonomért nyúltam és felhívtam hogy hol vagyok, jöjjön értem. Volt egy ilyen biztonsági megbeszélésünk, hogy mindig egymás közelében vagyunk, annyi őrültséget lehet hallani és azonnal indult. Péter még tett néhány bántó megjegyzést arra, hogy ilyen hozzáállással nem csodálja, hogy egyedül vagyok, illetve bosszankodott, hogy mennyi időt vesztegetett rám, de azt is többször hangsúlyozta, hogy nem látott még nőt ajándék miatt így kiakadni.

Felálltam és otthagytam, a profilomat pedig mindenhonnan töröltem. Tényleg igaza volt? Túlreagáltam?