Döbbenetes titkot fedeztem fel édesanyám naplójában, az egész életem fenekestül felfordult és már nem tudom mi a valóság

Mindig is boldog családnak gondoltam azt, ahol felnőttem. Édesanyám csodálatos és odaadó szülő volt, apukám hebrencs, szétszórt, de a szíve csordultig volt irántunk szeretettel. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy mély és sötét családi titok lappang a famíliánkban, melynek elszenvedője, vagy éppen eredménye én vagyok.

Egész gyermekkoromban semmiben sem szenvedtem hiányt, az anyagi szükségletektől kezdve a szereteten át, mindent megkaptam, ahogyan a testvérem is. Jó iskolába jártam, szép ruháim voltak, elsőként lett telefonom az osztályban, mindig menő helyekre jártunk nyaralni és emellett az érzelmi szükségleteim is maximálisan ki lettek elégítve. Gyermek ennél többre nem vágyhat, mint amit én kaptam.

Válságban volt a testvérem házassága és tőlem kért segítséget: azóta nem beszélünk és ez így is fog maradni

Olvass tovább...

Az idő telt, mi felnőttünk, a szüleim megöregedtek, de a szeretet megmaradt. Elsőként édesapám távozott el, anyukám pedig egyedül maradt. Szerencsére jól viselte, ismerkedett, talált is maga mellé egy tisztes urat, aki mellett méltóságban tudott megöregedni. Végül édesanyám is örök álomra szenderült és eljött az a szomorú pillanat, amikor a cuccait szelektálni kellett. Kidobni, amit ki kell és eltenni, amire emlékezni szeretnénk.

Már majdnem végeztünk a lakás kipakolásával, amikor az iratai kerültek sorra. Szépen átválogattam őket, amikor valaki keménykötésű könyv akadt a kezembe. Régi volt és poros, amikor közelebbről megnéztem egy kis lakat is volt rajta. Édesanyám naplója volt. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy a lakat ellenére bele kell néznem, de valami azt súgta, hogy el akarom olvasni. Tiszteletlenségnek gondoltam, mégis, hajtott valami.

A testvérem épp nem volt ott, így zavartalanul kiviteleztem a tervet. Egy kalapáccsal leütöttem a gyenge lakatot és olvasni kezdtem. Csodásan írt, öröm volt olvasni a lapokat, szinte faltam a betűket. Végül elértem oda, ahol arról ír, hogy várandós lett, velem. Könnyek szöktek a szemembe, aztán lapoztam és...

A következő oldalon az állt, hogy időpontot kért abortuszra. Mint írta, nem kívánt terhesség voltam, a férfivel akitől fogantam egyéjszakás kalandja volt csupán. Az egész világom összetört. Így kellett megtudnom, hogy édesanyám nem akart engem, ahogy azt is, hogy az apám, nem az apám.

Nem tudom meddig ültem úgy ott. Percek, vagy órák. Egyszer csak kulcsot hallottam a zárba: megérkezett a testvérem. Egy pillanat alatt kellett döntenem: beavatom őt is, vagy örökre titok marad édesanyám titka. Ahogy megláttam a megggyötört arcát és a mosolyra húzódó száját mikor ő is észrevett engem, akkor már tudtam mi a helyes: a kuka kupacba dobtam a naplót és soha nem beszéltem neki róla. Végeredményében, ahogyan kezdtem: csodás gyermekkorom volt. Az pedig, hogy anyukám egy kétségbeesett pillanatában eltévelyedett, valamint, hogy a férfi aki nevelt nem a biológiai apám így visszanézve bár szörnyű tehernek tűnnek, mégsem tudok vele már mit csinálni. Nem tudom, hogy anya miért döntött amellett, hogy mégis életet ad nekem: ezzel a kérdéssel kell együtt élnem.