Megnéztem az esküvőre kapott nászajándékaimat, a válóperes ügyvédemet tárcsáztam az egyik vendégem olyan meglepetést hagyott

Nem olyan régen volt az esküvőm, de nem sokáig élvezhettem a házasélet szépségeit. A férjem Bálint nagyon jó ember, minden barátnőm irigyelt azért, mert ennyire szuper pasit találtam magamnak. A kapcsolatunk mintaszerűen haladt: sok nevetés, móka, közös idő, gyors összeköltözés és egy éven belül a lánykérés is megvolt, mivel mindketten éreztük, hogy mi vagyunk egymásnak az igaziak.

Az esküvőre való felkészülés csodálatos volt: semmin nem kellett idegeskednem, Bálint mindenben segített, hírből sem ismertem az esküvő előtti pánikot. Az anyagiak terén is hasonlóan képzeltük el a dolgokat, így az erre való költés sem okozott nekünk túl nagy problémát. Boldogok voltunk.

Mindketten szeretjük a régebbi korok hagyományit, így a meghívónkon jeleztük, hogy mi nem borítékot meg marokba összegyűrt pénzkötegeket, hanem valóban szívvel-lélekkel kiválasztott nászajándékokat szeretnénk. Úgy terveztük, hogy ezeket majd a nászút után bontjuk ki, úgy még izgalmasabb lesz felfedezni a meglepetéseket, amiket a barátaink hagytak nekünk.

Lezajlott a nagy nap és bár nekem igen különleges volt, objektíven azt tudom mondani, hogy semmi gyanús dolog nem tűnt fel. Ezután egy nap pihenés, majd irány a nászút: a Maldív-szigeteket néztük ki, régóta vágytunk már oda mindketten. Az indulás előtt a (most már) férjem eltűnt nagyjából két órára, azt mondta sürgős dolga van, nekem pedig úgyis pakolni kellett.

Aznap repülőre szálltunk és a nászutunk is csodálatosan, szenvedélyesen telt, azonban a férjem ott is kért két magányos órát, de nem akartam az a feleség lenni, aki 0-24 szemmel tartja a párját.

Miután hazaértünk, megbeszéltük, hogy itt az idő kinyitni a csomagokat és megírni a köszönőajándékokat. Sok szépséges holmit kaptunk: jó érzés volt látni, hogy a családunk és a barátaink, kollégáink így szeretnek és ismernek minket. Szépen lassan haladtunk a kupac aljára, amikor a kezembe került egy dobozka, rajta egy felirattal:

Kamillának, egyedül nyisd ki.

Ránéztem a férjemre, de épp nem figyelt, szóval a hátam mögé dugtam az ajándékot és mikor a kupac aljára értünk, akkor gyorsan kiszaladtam a mosdóba. Kicsomagoltam, egy régi ékszertartó dobozka volt. Ezt felnyitottam és elsőre nem is tudtam mire vélni amit látok: fényképek voltak benne. Ahogy elővettem őket és elkezdtem megérteni, hogy mi van a felvételeken, akkor rettenetes érzés fogott fel. A férjem volt az, minden képen, ahogy Budapest ismert útján a szemétégető fele bizonyos szolgáltatást vett igénybe, hölgyektől. Összesen 37 darab fotó volt, mindegyiken más nő. És itt hirtelen az agyam hátsó részében valami kis hang megszólalt: már biztos voltam benne, hogy a nászút előtti és a nászúton lévő két óra, amíg egyedül volt is ezzel a tevékenységgel telt.

Kimentem, ledobtam a fotókat az asztalra és megmondtam, hogy kiköltözöm. A férjem rezzenéstelen arccal nézte a fotókat és próbáld feltartóztatni, de tudtam, hogy nincs miről beszélnünk, a lebukás ténye és a bizonyítékok egyértelműek voltak. Megígérte, hogy terápiára megy, azonban az élet olyan rövid, hogy még éveket várjak arra vajon képes e hűségesnek maradni.

A mai napig fogalmam sincs, hogy kitől kaptam a csomagot. Milliószor visszajátszottam már a fejemben, hogy mondott-e bárki gyanúsat, vagy hogy nem-e láttam ki tette oda a csomagocskát, de ötletem sincs. Mindenesetre nem tudom miért várt ezzel az első fénykép után tovább, de hálás vagyok, hogy kiderült az, hogy életem szerelme ilyen galádul képes volt becsapni.