Véletlenül kihangosítva beszéltem telefonon egy nagyon kényes dologról, a családom azóta látni sem akar és nem hajlandóak beszélni velem

Életem legkínosabb élményét szeretném most megosztani veletek és érdekelne a véleményetek: egyrészt szerintetek jogos-e a család rekaciója, másrészt pedig hogy hogyan kellene őket megbékítenem.

Történt ugyanis, hogy vendégség volt nálunk. Átjött az egész család és remek volt a hangulat. A történethez hozzátartozik, hogy a párom és az öcsém közös vállalkozást akarnak indítani, ennek a megünneplésére gyűlt össze a család. Volt kaja pia, beszélgettünk, remekül éreztük magunkat, gratuláltunk az öcsémnek és a páromnak, egyszóval jó hangulatban telt az este. Ekkor csörgött a telefonom, ránéztem a kijelzőre, fontos hívás volt. Türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

Tudni kell, hogy a párommal nagyon szeretjük egymást, de sajnos inkább amolyan testvéri szeretet ez. Fontosak vagyunk egymásnak és mindkettőnknek nagyon fontos a család is, aminek már ő is az oszlopos tagja. A hívást a szeretőmtől kaptam. Titkos, klisés viszony a miénk: munkahelyi románc, ami egyikünknek sem jelent túl sokat, de jó, hogy van. Szoktuk egymást keresni és általában fel is vesszük a másiknak, az alapvető tiszteletnek gondolom ezt.

Gyorsan ledaráltam, hogy nem érek most rá, de nekem is hiányzik, viszont választ nem kaptam. Sok halló hallózás után letettem a telefont, gondoltam majd visszahív vagy valami. Írtam neki egy üzenetet hogy rosszul hallottam, később beszélünk.

Mikor visszaértem a szobába mindenki döbbenten meredt rám. Nem viccelek, tátott szájjal, mintha lemerevedtek volna.

Mi történt? Kérdeztem meglepődve, amikor hirtelen a hangszóróra néztem. Majd a kezemben a telefonra. Tudtam, hogy mi történt.

Megpróbáltam volna mondani valamit, de nem jöttek ki szavak a számon.  Felesleges lett volna letagadni a dolgot. A férjem tombolt. Azonnal elállt a közös vállalkozástól és elviharzott. Azóta sem láttam. A családom is szó nélkül távozott, megvető pillantásokkal méregetve. Azóta egyikük sem veszi fel nekem a telefont. Feltételezem, hogy a férjem náluk van, de egyiküket sem érem el és nem tudom, hozzámszólnak-e még valaha.

Megszakad a szívem, hogy ilyen szégyent és fájdalmat hoztam rájuk, de én is emberből vagyok. Egy hiba miatt pedig nem kellene kitagadni a családomnak.