A tanárnő marasztalt a szülői értekezlet után, valami olyan dolog hangzott el a tanteremben amire álmomban sem számítottam

A szülői értekezlet minden szülő és tanár rémálma. Nagyjából egy órás udvariaskodó bájcsevely, amikor senki nem mondja ki, hogy mit gondol valójában a másikról, csak negédes szavakat dobálgatnak egymásra mindenféle tartalom nélkül, úgy, hogy a csoport két félre oszlik: vannak, akik kisiskolássá minősülnek vissza és igyekeznek magukra vonni a tanár figyelmét, mindennel a kedvében járni, jelentkeznek minden feladatra, önkénteskednek, szerveznek, mappákkal és post it-ekkel támadnak és az amúgy fél órás szülői miattuk tart másfél óráig. A másik csoport szintén iskolai viselkedést tanusít: nekik egy tanár ne mondja meg, ők jobban tudják, nekik nem parancsol senki, de a gyereküknek se, hát mégis mit képzel ez a nő magáról? Illetve van a harmadik csoport, a csendesek, amilyen én is vagyok.

Most sem volt ez másképp, nagy sóhajjal ültem be a terembe és mikor megláttam a szuperanyuk kiszuperált mappáit, akkor tudtam, hogy a délutáni meccsnézésre már nem érek át a haveromhoz. Meg lett beszélve az osztálypénz, ki lett választva a kirádulás és szóba került az is, hogy mostanában a gyerekek nagyon ellenségesek egymással, konkrétan a lányok alig beszélgetnek. Jegyzeteltem amit kellett (ami nagyjából egy nagy semmivel volt egyenlő, bár a kirándulás dátuma lehet, hogy fontos lett volna) és mikor a végéhez értünk az eseménynek, akkor gyorsan összepakoltam, hogy elsőként távozzak a teremből, elkerülve egy esetleges beszélgetést valamelyik szülővel. Azonban a tanárnő elém állt és azt kérte várjam meg míg mindenki elmegy.

Ötletem sem volt mit akarhat, dehát rám szólt a tanár, én meg szót fogadtam. Miután mindenkit kiterelgetett és becsukta az ajtót, leült velem szembe és láthatóan kereste a szavakat, az arcán aggodalom ült.

Nos az Ön fia... kezdett bele bátortalanul, majd megrázta és kihúzta magát: Az ön fia miatt van az ellenségeskedést az osztályban.

Tessék? - kérdeztem vissza. Mármint mit csinál a gyerek?

És a tanárnő ekkor megtalálta a szavakat. Elmesélte, hogy az én drága kisfiam minden lány osztálytársát szédíti, hétfőn még a Lili volt a barátnője, de aztán Szabinával látták a büfében, délután meg az Emesével fagyizott a parkban. Mint kiderült, minden lány az én egyszem mamlasz fiamba van beleszerelmesedve, aki ezt bizony ki is használja: csak úgy fürdik a népszerűségben.

Mikor a mondandója végéhez ért megköszönte a figyelmet és megkért, hogy beszélgessek el a fiammal a párkapcsolatokról. Ötletem sincs mit mondjak neki, megmondom őszintén, nagyon jót derültem az egész történeten és tetszik, hogy a fiamnak nem lesz problémája a csajozással. De most hazamegyek és elmesélem neki a történetet a virágokról és a méhecskékről, valamint hozzáteszem, hogy lehetőleg egy lányt válasszon ki magának beporzás szempontjából. Egyébként az édesanyja nem nevetett mikor elmeséltem, nem is értem miért.