Megleptem a férjemet a munkahelyén, de engem ért meglepetés: olyan pózban találtam rá, hogy sosem fogok tudni többé rá férfiként nézni

Ugyanolyan keddi napnak indult ez, mint bármelyik másik az elmúlt 8 évben, mióta házasok vagyunk a férjemmel. Felfedeztem a Körút közelében egy elképesztően finom kubai éttermet, ahol ebédet vásároltam magamnak és mivel korábban végeztem a napommal arra gondoltam, hogy viszek a kedvesemnek is az irodába, amolyan meglepetés gyanánt. A látogatásról nem szóltam neki, nem gyakran csinálok ilyet, mert elég sokat dolgozom, így szerettem volna látni az örömöt az arcán, mikor meglát ezzel a kis kedveséggel. Odaértem az irodába, bejelentkeztem a portán, de megkértem, hogy ne szóljanak fel, itt is jeleztem, hogy meglepetés látogatás esete forog fent.

Ismertem a járást, voltam már itt, így határozott léptekkel felmentem a negyedikre, balra el, végig a folyosón és már láttam is az ajtaját. A redőnyök le voltak húzva és az ajtó is zárva volt. A hűtőnkre mindig ki van írva, ha valakinek fontos meetingje, vagy tárgyalási, üzleti megbeszélése lesz és mára nem volt ilyen beütemezve, szóval egy pillanatra furcsálltam a dolgot, de aztán arra gondoltam, hogy lehet egy kis délutáni pihenőt tart.

Odamentem az ajtóhoz és se szó, se beszéd, se kopogás nélkül benyitottam. A kezemben tartott étel a padlóra hullott, a táskámmal együtt, amiből minden kigurult, hatalmas robajt csinálva.

Az irodában ketten tartózkodtak: a férjem középkorú titkárnője, illetve a férjem, egy szél pelenkában a földön ülve, a kezében pedig egy csörgőt tartva, cumival a szájában.

Szemmel láthatóan semmilyen kontakt nem történt közöttük, erotikus töltetű meg főleg nem, az egész jelenet alapján az volt a benyomásom, sőt belépve hallottam is, hogy a titkárnője gügyög neki és jófiúnak hívja: babaként bánt vele.

Döbbent csendben néztünk egymásra én pedig minden cuccomat otthagyva sarkon fordultam, egy telefont és a pénztárcámat vittem magammal ami a zsebemben volt.

A férjem értelemszerűen nem tudott utánam rohanni, mivel nem örült volna, ha a kollégái így látják, Irma, a titkárnő pedig valószínűleg éppen 10 emelet mélyre süllyedt el a lebukás gondolatától. Nem csalt meg, ebben biztos vagyok, de mi ez az egész? Mit láttam? Mire kell ez neki? Rengeteg kérdésem lenne, de egyet sem merek neki feltenni, mert félek, hogy mi derülne ki. Azóta a legjobb barátnőmnél vagyok, neki elmondtam mi történt. Szerinte a munka miatti nyomást és feszültséget vezeti le így, amolyan kontroll eldobás és ahogy mondta még logikusnak is tűnt... de nem tudok rá többet férfiként nézni.

Naponta 10-20-30 hívást is kapok tőle, üzenetekkel, melyekben kérlel és könyörög, hogy beszéljünk, de napról napra erősebb bennem az elhatározás, hogy soha többet nem szeretnék vele semmilyen kapcsolatba kerülni.