Egy erdei pikniken kapta rajta a párját, hihetetlen mit művelt a férje a bokorban

Nem jellemző ránk a nyaralás előtti veszekedés, így teljesen derűs volt a tervezés, a készülődés, az indulás, az utazás és a leérkezés is. Szerencsém van, a férjem nagyon jól kijön a szüleimmel, az apósok szivatását és az anyósos vicceket hírből sem ismeri, gyakran mentünk így, négyesben üdülni.

Most egy horvát kempingre esett a választásunk, le is foglaltunk egy faházat, két hálóval, egy nappalival, kedves kis terasszal, 2 hétre.

Minden remekül zajlott, azonban van egy probléma, ami már elég régóta fennáll: amikor a szüleimmel, vagy náluk vagyunk, akkor egyszerűen nem tudom elengedni magam és sosem vagyok nyitott a férjem közeledésére. Máskor ezzel semmi probléma nincsen és tudom, hogy ez nem oké, hiszen hiába szereti a szüleimet, én hívom őket, miattam vannak velünk és jogos lenne, hogy a férjem is élvezhesse a nyaralást, a testiséggel együtt.

A mostani alkalommal is előjött ez a probléma és suttogva veszekedessé fajult. Tudjátok, mikor nagyon idegesek vagytok, de mások is hallanak, úgyhogy nagyon halkan mondod el, amit üvöltenél. Mindig is nagyon adtam a szüleim előtt a látszatra, így megkértem, hogy ne menjen ki aludni, maradjon bent. Meg is tette.

A következő napokban nem került szóba a kamatyolás, de lelkiismeretfurdalásom volt.

Egyik nap arra gondoltam, hogy talán megpróbálhatnánk megbeszélni ezt és legalább valamilyen módon örömet szereznék neki, azonban reggel felkelve sehol sem találtam a férjemet. A szüleim a verandán ültek és megkérdzetem, látták-e valahol a páromat. Mire ők azt mondták:

Ott, abba a bokorba ment be egy ideje, gondolom sétál, elmélkedik, vagy csak vizsgálja az élővilágot.

Elindultam, hogy érte menjek, azt gondoltam szomorkodik. Mikor a bokorhoz értem és félrehúztam az ágait valami hihetetlen dolgot láttam:

A férjem a földön feküdt és egy (vélhetően másik táborlakó) nő kényeztette. Dermedten álltam, a lány szorgosan dolgozott, a férjem pedig csukott szemmel, karjait a nyaka alá kulcsolva élvezte ezt. Ott voltunk hárman és elsőre a férjem mozdult meg. Rámnézett, összerándult, elkapta a lány fejét, aki felnézett, szintén megrettent és csak felváltva néztünk egymásra.

Én nem szerettem volna semmit megbeszélni. Csendben megkértem, hogy jöjjön vissza, mert anyukámék már várják a reggelivel és többet ne kószáljon el, mert aggódnak. A nyaralás hátralévő fele parádés színészi játékkal telt. A férjem tüneményes volt és kedves, sokat nevettünk és szórakoztunk, értékeltem, hogy nem hoztuk szóba.

Amikor hazaértünk és meg akartam végre beszélni, akkor azt mondta, hogy nincs miről beszélnünk. Végeztünk. Én pedig hazaköltöztem a szüleimhez és várok arra a férfira, aki az összes hiányosságommal együtt el tud fogadni, és szereti anyukámat meg apukámat.

Én hazaköltöztem a szüleimhez és bár szomorú vagyok, de úgy vagyok vele, hogy