Elütöttem Horn Gyulát egy raklapemelővel, röhögőgörcsbe fulladt utána a fejmosás

Vannak az ember életében felejthetetlen történetek, én is őrzök jó párat. Tegnap este, mikor szeretett feleségemmel A Miniszter félrelép című zseniális magyar vígjátékot néztük, eszembe is jutott a sok közül az egyik, mikor gimnazistaként, a nyári munka alatt komoly leckét kaptam az élettől.

Az egyik nagy hipermarket kultúrcikk osztályán dolgoztam árufeltöltőként, és sajnos nem voltam a fegyelem a mintaképe. Tapasztalt kollégáim és az osztályvezetőm is többször rajta kapott, hogy nem rendeltetésszerűen használom a békát - így becézik a raklapemelőt -, el is mondták, a saját és mások biztonsága érdekében hogyan érdemes használnom: nem gördeszkázunk rajta, és nem toljuk, hanem húzzuk, mert úgy könnyebben iránytható és nem elhanyagolható módon látjuk is magunk előtt az utat.

Mi történik valójában egy swinger klubban - őszinte beszámoló pikáns részletekkel, 1. rész

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Persze 17 évesen mindenkinél mindent jobban tudunk, meg velünk úgyse történik meg az, amitől a tapasztaltabbak és okosabbak tartanak...

Ezzel a mentalitással vágtam neki annak a napak is, amelynek végén nem tudtam, sírjak vagy nevessek, és hogy másnap számítanak-e még a munkámra.

Éppen nagy serényen pakoltam iskolakezdésre a füzeteket, tollakat és a többi sulis cuccot, mikor megpillantottam a korábbi magyar miniszterelnököt, Horn Gyulát (1994 és 1998 között irányította az országot - a szerk.), aki éppen a festékek tarka világában próbált eligazodni.

„Tényleg ez a Balaton legjobb strandja, és nem drága” - egy kétgyerekes anyuka beszámolója

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Csodákoztam, hogy egyedül látom - se kíséret, se semmi -, de kisvártatva megpillantottam két hegyméretű embert öltönyben, akikről rögtön lerítt, hogy a testőrei. Jól megnéztem magamnak Horn Gyulát, elvégre az ember nem mindennap lát exminiszterelnököket sétálgatni.

Jó fél óra múlva rá kellett kapcsolni, mert a vevők alaposan lerabolták az osztályt, ezért nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltam: jól megpakoltam a békát - magasabb volt az áruhalom, mint én -, majd tempósan megindultam a célállomás felé, mindezt úgy, hogy toltam a raklapemelőt. Pechemre eljött mellettem egy nagyon csinos nő, mire persze reflexből utánafordultam...

Nagy puffanás, a béka elakadt, és irdatlan ordítás rázta meg a hipermarketet. Láttam alul egy kezet kalimpálni, melynek beazonosítására nem volt szükségem, ugyanis a távolból láttam a két hatalmas testőrt, amint riadt tekintettel úgy rajtolnak el, mint Usain Bolt.

Ugye megvan az az érzés, mikor annyira kínos a szitu, hogy egyszerűen elröhögöd magad? Na erre jött rá, mikor megláttam a béka alól menekülni próbáló Horn Gyulát (a lába ragadt be), a jelenet pedig azzal hízott igazán hollywoodira, hogy a két nyakkendős, öltönyös gólem igyekezete közben a fél osztályt lebontotta. Az egyik rajtolás közben rálépett egy henger alakú tolltartóra, ami persze kicsúszott a lába alól, ennél fogva valami iszonyatosat zakózott - egészen morbid látvány volt, amint a lábai az égben, és mellel belefúródik a padlóba, míg a könyökével a mellette lévő teljes polcsort leamortizálta. A másikuk pedig az elesett társában bukott orra úgy, hogy ő meg a túloldali polcszerkezetet zúzta ripityára.

Ott álltam, az osztály szétbombázva, a volt miniszterelnök a béka alatt, testőrei megsemmisülve - olyan volt, mintha a Reszkessetek betörőket forgatták volna újra egy új koncepció alapján.

Rákiabált a Lidl dolgozója, feldühítette a Tesco - felháborító beszámolók hazai boltokból

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Kínomban persze rázott a röhögés, ami nem jött jól, mert Horn Gyulának és a testőreinek is füstölt a feje. Az eset akkor vált még kínosabbá, mikor odarendelték az osztályvezetőt, akinek alaposan kikerekedett a szeme, mikor megpillantotta a katasztrófa sújtotta területet, és az exminiszterelnököt. Ahogy azonban a hülyeség, úgy az én röhögőgörcsöm is ragadós, így szegény vezetőm elkezdett gyönygyöző homlokkal nagyon furcsa grimaszokat vágni - próbálta visszafolytani a nevetést -, miközben Horn Gyula komoly beszédet intézett felém arról, miként is kéne léteznem a világban - tegyem hozzá, teljesen igaza volt.

Azt hittem, keresztbe le leszek nyelve, mikor Horn Gyula az osztályvezetőm fuldoklását látva halványan elmosolyodott, és így szólt:

„Elmennek maguk a p*csába”.

Ezt követően oldódott a hangulat, Magyarország egykori első embere pedig kedves nagypapává szelídülve adott pár jó tanácsot a jövőre vonatkozóan, majd a végén cinkos mosollyal hozzátette:

„Sejtem ám, miért nem nézett előre. Én is láttam, s bevallom, én sem láttam magát érkezni”.