Hatalmas tabut szegtem meg, hogy együtt legyek a szeretett férfival, megbánásnak pedig már nyoma sincs bennem
Én mindig is hittem a fiú-lány barátságban. Talán azért, mert eddig soha nem vonzódtam egy haveromhoz sem. Volt aki szintén havercsajnak tekintett, valamelyikük meg már-már hugicájaként kezelt. Azt, hogy melyik vonzódott hozzám, azt éreztem a szenzoraimmal, láttam hogy esetleg gyengédebben közelednek felém, de mivel nálam ez mindig viszonzatlan maradt, szőnyeg alá söpörtem a gondolatot, hiszen nekem ez mindig kínos volt.
3 éve megismerkedtem a két legjobb barátnőmmel, akik nélkül már elképzelhetetlennek érezném az életemet. És utólag belegondolva, még hálásabb vagyok, hogy megismerkedtem velük, hiszen általuk ismertem meg B-t, aki mára már nem csak a barátom. Az egyik lánnyal kavartak nagyon sok évvel ezelőtt, de nem jutottak tovább és mára már senki sem nyalogatja a sebeit emiatt, de nekem mégis kínos volt az érzés, amikor egy bulin, ahol B is ott volt, sokat beszélgettünk és az elejétől éreztem valamit, amit olyan férfinél sosem éreztem, akit barátként kezeltem (volna), ráadásul az egyik barátnőmmel szeretők voltak.
Hatalmas a korkülönbség, de az élvezet is az, amit ez a fiatal csődör nyújt nekem
Olvass tovább...
Ez rossz, ez tilos, mondogattam magamban sokszor. De amikor volt egy társasági összejövetel a városban és mi előtte találkoztunk mert valamiért igényünk volt egy kis elszeparált időre, éreztem azokat az édes kis pillangókat a hasamban, és mikor az első ital elfogyasztása után úgy nézett rám az asztal felett, mintha a pokol tüzével akarna felégetni, kétségbeesve kerestem a választ, mi lenne most a helyes cselekedet, amit biztosan látott rajtam. Sokat beszélgettünk, egy nagyon jó embert ismertem meg benne, a barátomnak éreztem, megosztottunk sok mindent egymással.
,,Én nem akarom ezt az embert elveszíteni." - így éreztem. Ezért elnyomtam a vágyat, mondván, tönkretenné a barátságot.
Akkortájt a lakásomat felújítottam és panaszkodtam neki, hogy 4 napig nem használhatom a fürdőszobámat. Persze B felajánlotta jó barátként, hogy fürödhetek nála. De akkor már éreztem, mit rejt a segítségnyújtása. Keddi nap volt, a munkahelyemhez egész közel lakik. Megérkeztem meló után a kis motyómmal, és utólag áldom az eszem, hogy raktam el váltó bugyit és sminket.
Miután váltottunk pár szót a kanapén, elindultam zuhanyozni. Minden ki volt készítve. Ahogy folyt rajtam végig a meleg víz, a szemem becsukva, mostam az arcom, lassan a kinyíló ajtó hangjára lettem figyelmes. Utána a derekamra tekeredő karokra, a fenekembe markoló kezekre, a mohó ajkakra ami falta az ajkaimat, a fogakra, ami finoman harapdálta a nyakamat. Nem tiltakoztam, nem akartam ezt már a szőnyeg alá seperni, hagytam, hogy a nedves testemet ölbe kapja és bevigye az ágyába.
Egy rossz diáklányt utolér a kemény tanári szigor, úgy használják rajta a vonalzót, ahogyan azt biztosan nem tanítják az iskolában
Olvass tovább...
Hirtelen megszólaltam a hátamon fekve, látva a nedves ruháját:
,,Jajj, összevizeztelek!"
Mire B. elborult tekintettel annyit felelt: semmi gond, úgyis leveszem.
Így is tett, és onnan már nem volt megállása az egy órán tartó gyönyörnek, amitől a barátságunk magasabb szintre emelkedett. Azóta is boldogan használom B fürdőszobáját, de már nem csak a zuhanytól vagyok bokáig nedves.
