Döbbenetes titokra derült fény a Barátság kőolajvezetékkel kapcsolatban, a fekete arany útjáról lerántották a leptek

Január vége óta egyre többször hallani a Barátság kőolajvezeték nevét a hírekben, ugyanis nem érkezik rajta Magyarországra kőolaj, ezzel megbénítva a benzinkutakat. A magyar kormány reagált is helyzetre, illetve a közel-keleti háborúra és védett árat vezetett be az üzemanyagra.

Így indult a fekete arany útja

KGST, vagyis a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai 1958-ban határozták el, hogy a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, valamint a Magyar Népköztársaság növekvő kőolajigényének fedezésére közös vezetékrendszert építenek. A terv az volt, hogy a Volga menti, illetve tatárföldi olajmezőkről az egyes országokban létesítendő finomítókig szállítaná a kőszén felváltására szolgáló nyersanyagot. A kétezer kilométeres távolság föld alatti áthidalása beláthatatlanul nagy beruházásnak tűnt, viszont már ekkor látták, hogy ennél olcsóbb szállítási forma nincs. Hiszen ehhez nincs szükség személyzetre, mert a vezetéken konkrétan magát szállítja a kőolaj.

Magyarországnak nem volt nagy beruházás

Magyar részről abszolút jól kecsegtetőnek tűnt ez a beruházás, hiszen a vezetékrendszer megépítésé kapcsán olyan megállapodást született az államok között, hogy a területükön haladó vezetékszakaszt saját eszközeikkel és költségükre építik meg. Ez volt az alapja a Barátság kőolajvezeték építési elvének, aminek kivitelezését nagy részben a Szovjetunió állta. 

A kezdetben mintegy négyezer, teljes kiépítettségében ötezer kilométer hosszú vezetékhálózat déli ága a mai Belarusz területén ágazik le, és Munkács érintésével hazánk északi határa mellett kanyarog Pozsonyig, s fordult később Prága, majd Kelet-Németország felé. A Magyarországot ellátó mellékág Ipolyságnál lépi át a határt, és Budapest megkerülésével a Százhalombatta melletti Dunai Finomítóig (illetve kicsivel tovább) tart.

- jegyzi meg a valaszonline.hu.

A magyar szakasz kivételezése 1961-ben kezdődött meg. Érdekesség, hogy a nyomáspróbákat szakaszosan csinálták, ehhez a Duna, a Rákos-patak, illetve az Ipoly vizével töltötték fel a vezetéket. Végül 1962. május 1-jén adták át a magyar szakaszt. Az átadáskor a MOL százhalombattai olajfinomítója ekkor még nem volt készen, ezért néhány évig a Velencei-tó melletti Kápolnásnyék volt a vezeték végpontja. A teljes Barátság vezetékrendszer hivatalosan 1964 októberétől működik, és mindössze hat év alatt megtérült a beruházás ára. 

Miért lett Barátság a neve?

A Barátság kőolajvezeték (oroszul: Druzsba) nevét a szovjet blokk országai közötti ideológiai és gazdasági együttműködés, azaz a "barátság" szimbolizálására kapta, ezzel is üzenve, hogy a kőolajszállítás nem csupán kereskedelmi tevékenység, hanem a szovjet-kelet-európai szövetség egyik alappillére.

Ebben a videóban a Barátság kőolajvezeték építésének kulisszatitkaiba lehet betekinteni: