Egy rossz diáklányt utolér a kemény tanári szigor, úgy használják rajta a vonalzót, ahogyan azt biztosan nem tanítják az iskolában

Nem voltam buta lány. Még a rossz tanuló jelzőt sem használnám magamra. Egyszerűen lázadó tini voltam. Egy mindig bulizó baráti baráti társaság tagja, a fiúkat is csak hülyítettem. Az középiskolás éveimről nem is beszélve, az igazgató is személyesen ismert engem. De nem a versenyeken elért jó teljesítményeim miatt, hanem az igazolatlan órák, a folyamatos dohányzás az intézmény területén belül, illetve az ezekhez hasonló dolgok miatt tanulta meg a nevem.

Azóta eltelt több mint tíz év. Nem kallódtam el, egy sikeres felnőtt nőnek érzem magam egzisztenciával és elegendő anyagi javakkal. Talán ezért lepődött meg a párom, akit egy éve ismerek. Barátság volt közöttünk először, így elég sok mindent megosztottunk egymással. Többek között a sötét diákéveimet.

Az élet ironiája, hogy a szeretett férfi mindig pedáns tanuló volt és nagykorára egyetemi tanár is lett. Akkor még nem sejtettem, milyen sötét gondolatok jártak a fejében. Egyszer egy bárban ülve édes kettesben összebújva újra szóba került a zűrös tinikorom. Említettem, hogy egy tanáronra sem tudtam felnézni, mire ő sejtelmesen megjegyezte, hogy ezen gyorsan változtatnunk kell, és egy kedves puszit nyomott a homlokomra.

Mikor megérkeztünk a lakására és gyengéden megölelt, a fülembe suttogta, hogy csak a magassarkúmat akarja rajtam látni, minden más ruhaneműt vegyek le magamról. Kicsit meglepődve, de valamiért engdelmeskedtem neki. Éreztem, hogy a kedves hangnem egy ellentmondást nem tűrő parancsot rejt. Ő addig elment a szobába, hallottam, hogy matat, de én izgatottan egy helyben álltam, várva, hogy visszajöjjön.

Következő parancs, hogy négy kézláb ereszkedjek le. És hirtelen éreztem egy erős markolást a hajamban. Már nem kellett semmit mondania, automatikusan elindultam mellette. Megálltunk a tükör előtt, felállitott, a karjaimat hátrafogta, a tükörképemre nézett és annyit mondott, "Most megtanulod, hogyan kell tisztelned a tanárodat". Sosem láttam a pasimat ilyen állapotban, éreztem az alhasamban az izgalmat és lentebb az annál nagyobb bizsergést.

Miután megint utasított, hogy 4 kézláb folytassam az utat mellette a szobáig, az ágyhoz érkezve megparancsolta, hogy másszak fel az ágyra ugyanabban a pózban, viszont a fejem tegyem le, így a popsim a levegőben maradt. Jól esett, ahogy cirógat, teszteli az ujjaival, mennyire vágyom rá. Viszont utána egy hosszú, éles, hideg tárgyat éreztem a bőrömön, ami egyre erősebben vágott rám. Akkor jöttem rá, mit keresett addig, amíg vártam rá... A vonalzó, amit azóta előszeretettel használ, ha esetleg valami miatt meg akar büntetni... és persze mindig adok okot a büntetésre....