Egy kempingben ért utol a brutális árvíz, egymást taposták az emberek, hogy kijussanak a helyről

Az egész országból érkeznek jelentések arról, hogy az árvíz egyre durvább méreteket ölt, azonban külföldön sem szerencsésebb a helyzet. Horvátországból érkezett hozzánk egy beszámoló, egy szerencsétlenül járt nyaraló írta le nekünk, hogy mi a helyzet a szomszédos országban:

Az olvasói levelet változtatás nélkül közöljük.

Kedves Promotions.hu! Köszönöm, ha megjelenhet nálatok az írásom. Nagyon elkeseredetten írok, egyrészt a helyieket, másrészt magamat is sajnálom. Hosszú évek óta bevett szokásom, hogy a nyári szabadságomat szeptemberre időzítem, ilyenkor szoktam két hetet kivenni a munkából. Nagyon kedvelem a horvát kempingeket, így idén is emellett tettem le a voksomat.

A zord időjárás miatt még örültem is, hogy elhagyom Magyarországot.

A határon egy teremtett lélek sem volt, simán átjöttem a lakókocsimmal és Split felé vettem az irányt. Megérkeztem, szépen letettem a lakókocsit és megkezdtem a jól megérdemelt pihenésemet. Az idő nem kedvezett nekem, eléggé hűvös volt, de engem már maga a természet közelsége nagyon megnyugtat.

Egyik reggel aztán azt éreztem, hogy a lakókocsim egyszer csak mintha megmozdulna. Felkeltem és kimentem megnézni mi a helyzet, ekkor ért az első döbbenet. A lakókocsim alatt több centi vastagon állt a víz és kimosta a kerekek alól a földet. A sátorba lakók teljes pánikban pakoltak, őket elmosta a víz, de tudtam, hogy nekem sincs sok időm, hogy elsüllyedjen a lakókocsim. Villámgyorsan döntöttem: hiába fizettem ki, meg kellett szakítanom a nyaralást. A kemping kijáratánál feltorlódtak az autók, gyakorlatilag mindenki arra az elhatározásra jutott, mint én. Dudaszó, tülekedő autósok, volt, akit egy másik rohanó ember fellökött, egyenesen bele a vízbe.

Amikor kihajtottam, akkor jött az újabb sokk: az utak is víz alatt voltak. Az autósok dudáltak, az alacsonyabb autókba befolyt a víz, csigatempóban haladtunk, senki sem tudta mi legyen most, egyre nagyobb volt a fejetlenség és a türelmetlenség itt az agresszív és bunkó sofőröket eredményezett.

Az árvíz Horvátországban kegyetlen erővel csapott le.

Spliten kellett keresztülhajtanom, a vízszint pedig egyre emelkedett. Azóta olvasom a helyzetet és úgy láttam, hogy már vízben lebegő autókról is írnak, akkor ez szerencsére még nem volt így. Végig kecmeregtünk a városon, az emberek is riadtnak tűntek, nagyon hirtelen csapott le ez az egész. Bár az előrejelzésekben nagy mennyiségű csapadékról írtak, soka (közöttük én is) úgy vagyok vele, hogy ezek sokszor túlzó, kattintásvadász cikkek, hogy az adott oldal időjárásjelentését olvassuk el.

Hát jelen esetben pontos volt a jóslat: nem kellett volna elindulnom külföldre.

Tragikus állapotok uralkodtak az utakon és a városban is.

Azt tudom mondani, hogy megdöbbentő volt egy ekkora várost látni, ahogy szinte átveszi a természet felette az irányítást. Emberek beszélgettek az utcán csoportba verődve, kicsavart esernyők mindenhol, esőkabátos alakok. Bár a víz közeli városokban mindig benne van a pakliban, hogy valamilyen természeti katasztrófa történik, mégis egy ilyen nagyvárosban, mint Split, nem számítanak az emberek egyik napról másikra érkező áradásra.

Szerencsésen hazajutottam egyébként, az autóm kicsit beázott, el kell vinnem majd tisztíttatni, de szerencsére nagyobb bajom az ijedtségen kívül nem történt. Mindenkinek azt javaslom, hogy ne most menjen külföldre és akinek lehetősége van, az segítsen a fokozottan érintett településeken, területeken, ilyenkor jól jön a gondos kéz. Én is ezt fogom tenni a szabadságom hátralévő részében.